18625. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem megolvadt állapotban lévő elektródákkal

V — 2 — át valamely éghető gázt, mint pl. vízgázt, kőszéngázt, generátorgázt, petróleum- vagy más széntartalmú gázt vagy gőzt, nyomás alatt bocsátunk be. Ugyanezen vagy egy külön (h) nyíláson át (1. ábra) oxygént vagy oxygén tartalmú keveréket, mint levegőt vagy gőzt is bocsáthatunk be. Az oxygén az előbb említett éghető gázzal egyesül és ekként a megolvasztott fémben vagy ötvözetben a hőmérséklet föntartására szükséges meleget termeli. Kísérletek útján bebizonyult, hogy könnyen oxydálható testeknél pl. ólomnál, antimonnál vagy ezek ötvözeteinél, melyek ilyen telepekre alkalmasak, a levegő tökéletesen elég, úgy hogy a fejlesztett melegegységek a hozzávezetett levegő menynyiségének alkalmas meghatározása által pontosan szabályozhatók. Az égethető anyagot e mellett mindig csekély fölöslegben alkalmazzuk, hogy a fém oxydáczióját megakadályozzuk, Az (a) edény zárt (c) födelén van az (i) kibocsátócső az elégési termékek számára. A lyukacsos (b) czella, mely előnyösen magnéziából van készítve, szorosan zárva van, (f) födél segítségével, melyen keresztül (j) levegőbebocsátócső és (1) levegő kibocsátócső nyúlik. A (j) bebocsátócső a lyukacsos (b) czella fenekéig ér, melyen a megolvasztott só van, míg az (1) kibocsátócső a megolvasztott són fölül kezdődik. A szándékolt czélra alkalmas sók vagy oxydolc azon magí.san oxydált sók, melyek oxygént képesek szolgáltatni, a nélkül, hogy ez által a fémes állapotra redukáltatnának. Ilyenek pl. a kettős chrómsavas káli, a chrómsesquioxyd, marókáli, marónátron és pedig ólomoxyddal vagy a nélkül. A lyukacsos (b) edény az (a) edény fenekén alkalmas eszközökkel helyzetében megtartátik és a megolvasztott ólomból való kiemelkedését az (a) edény (c) födele megakadályozza. Ez utóbbi csatornákkal van ellátva, melyeken az (1 és j) csövek keresztül mennek. A (j) bebocsátócső előnyösen (k) oldalkarokkal látható el, melyek a (b) edény hosszirányában terjednek és fölül ki vannak lyukgatva, hogy a levegőáram eloszlását előidézzék. A (k) karokkal ellátott (j) cső az elem egyik elektródja gyanánt használható, míg második elektród gyanánt (m) vaslemez (2. és 3. ábra) vagy oly lemezpár szolgál, mely az ólomba merül és fölül (n) elvezetőszalagokkal van ellátva. Az elem összeállítása czéljából a (g és h) csöveken valamely éghető gázt és levegőt vezetünk az elembe, melyek az elemben (a és b) edények között elégnek és az elemet fölhevítik. Ha ez vörösizzóvá vált. olvasztott fémet (pl. ólmot) töltünk kellő magasságig az (a és b) edények között lévő térbe és az éghető gázt, valamint a levegőt nyomás alatt szorítjuk az olvasztott fémen keresztül. A gáz a megolvadt fémben tökéletesen elég, ha a gáz és a levegő a kellő és előre megállapított arányban állanak egymáshoz. Hogy azonban a levegő oxygénje a megolvadt fémet ne oxydálhassa, ajánlatos a gázt némi fölöslegben alkalmazni. Ha a megolvadt fém a lyukacsos edényt fölhevítette, az olvasztható sót a (b) edénybe töltjük és ha az megolvadt, a (j) csövön át levegőt fuvunk be, mire az elem használatra kész. Az elektromos áramot az oxydáló sónak a fémre való hatása termeli. A só az edény pórusain át szabadon a fémhez jut, míg a fém a pórusokba be nem léphet. A sónak a fémre való behatása folytán ennek a (b) edény felé fordított oldalán vékony fémoxydréteg képződik, mely a fémben föloldódik. Ezen folyamat következtében azonban a fém gyorsan oxydálódnék és a só hatékony oxygénjét elvesztené. Ezért az eredeti viszonyokat kell ismét létrehozni, mit az által érünk el. hogy redukáló gázt szorítunk a fémen keresztül (pl. szénoxydot vagy hydrogént), miáltal a fémoxyd megint fémmé redukáltatik. Egyúttal oxygént vagy levegőt vezetünk a sóba annak reoxydácziója czéljából. Az oxydáló illetve redukáló gázok (levegő, illetve szénoxyd vagy hydrogén) szükségelt mennyisége az elem teljesítményétől függ és pl. az által szabályozható, hogy azon szivattyúkat, melyek ezen gázokat az elembe szorítják, olyan elektromotorral hajtjuk, mely