18619. lajstromszámú szabadalom • Vasúti önműködő jelző fékező készülék

A mellékelt rajzlapon a találmánybeli készüléknek egyik példa gyanánt szolgáló kiviteli alakja egy lokomotivra szerelve van föltüntetve, még pedig az 1. ábrán oldalnézetben ós a 2. ábrán elölnézetben. A (g gl) vezetékekbe foglalt és ezekben le- és fölfelé mozgatható (f) rúdnak fölső vége (K)-nál (h) emeltyűhöz van csuklósan foglalva, mely (W) csapra van ékelve s melynek segélyével (S) gőzsíp ismeretes módon működtetik. (V)-nél az említett rúd (t) emeltyű közvetítésével (R) csappal van összekapcsolva, melyen keresztül a komprimált levegő (E) csőből kibocsátható, (f) rúdnak alsó vége (a) lépcsőzéssel van ellátva, melyhez az egész készüléknek működésen kívüli állásánál a (P) kétkarú emeltyűnek (p) karja támaszkodik. Ezen emeltyű (u)-nál forgathatólag van szerelve és alsó karja oly módon vau meghosszabbítva, hogy az az (Y) sín fejétől csak csekély távolságban áll. (n) rúgó (p) kart állandóan (f) rúdnak (a) lépcsőzetéhez szorítja, (f) kar (B)-nél csuklósan megerősített (T) ellensúly által állandóan lefelé húzatik, tehát folytonosan (P) emeltyűre nehezedik. A vágányon a sínek mellett (D) ütközőemeltyű van elrendezve, mely (d) tengelyre van ékelve s ez utóbbinak ágyazására a megfelelő, pl. (c cl) kereszttartókra erősített (b bl) bakok szolgálnak. A (D) emeltyű oly módon van elhelyezve, hogy midőn függélyesen áll. mint az az ábrákon is föl van tüntetve, a vonatnak fölötte való áthaladása közben fölső végével (P) emeltyűkarnak alsó végéhez ütközik, miközben a (d) tengelyre erősített (y) bütyök ezen (D) emeltyű elforgásának megakadályozására szolgál. Az említett részeknek összeütközése folytán (P) emeltyű elforgattatik, minek következtében (p) kar (f) rúdnak (a) lépcsőzetéből eltávovozik s ennek következtében az említett rúd (T) ellensúly hatása alatt bizonyos mértékig oly módon siilyedhet le, hogy ezáltal (8) gőzsíp megszólaltatik és egyidejűleg a komprimált légfék is működésbe lép, a mennyiben (R) csap az elforgás által megnyittatik, mely csap természetesen megfelelő szelep által is helyettesíthető. A (d) tengelyre ékelt (A) tárcsa vagy fogaskerék, kötélszíj, vagy legczélszerűbben láncz közvetítésével egy megfelelő (Al) tárcsával vagy kerékkel áll kapcsolatban, mely viszont ismeretes módon a jelzőkészülékkel, egy emeltyűvel vagy a (G) tárcsával áll oly módon kapcsolatban', hogy ha pl. a jelzőtárcsa «szabad»-ra van beállítva, (D) emeltyű vízszintesen áll, úgy hogy (P) emeltyűnek alsó vége a vonatnak a jelzőkészülék fölött való elhaladása alkalmával (D) emeltyű fölső végével nem jő érintkezésbe. Ha ellenben (G) tárcsa a «tilos»ra jelző állásban van, mint az az ábrákon föl van tüntetve, úgy (D) emeltyű függélyesen és működésre készen áll. Az (m) fogantyúval ellátott (E) emeltyű segélyével a jel megadása után (f) rúd ismét visszavezethető kezdeti állásába. A föntebbiekben leírt készülék természetesen ép oly czélszerűen szerelhető a vonatnak bármelyik kocsijára, pl. az utolsó kocsira, mint magára a lokomotivra. Az első esetben természetesen az illető kocsit vagy kocsikat is föl kell szerelni jelzősíppal, míg ellenben az utóbbi esetben a készülék sokkal czélszerűbben és egyszerűbben rendezhető el, a mennyiben annak összes alkatrészei a fűtő vagy mozdonyvezető kezeügyébe esnek s azonkívül jelzősíp úgyis minden lokoinotivon van alkalmazva. Bizonyos esetekben a találmánybeli készüléket csakis a jelzősíp megszólaltatására alkalmazhatjuk, hol az alkatrészek általános elrendezése lényegileg ugyanaz marad, azon különbséggel, hogy (R) csap és annak az (f) rúddal való kapcsolórészei elmaradnak. A föntebbiekből világos, hogy a találmánybeli új készülék, egyszerű szerkezeténél fogva a lokomotivokon, vagy légfékkel ellátott vasúti kocsikon minden jelentékenyebb átalakítás, ill. költség nélkül alkalmazható. Mivel valamennyi pályaudvaron van jelzőkészülék, ill. jelzőtárcsa vagy szemafor és gyakran védő-jelzőkészűlék is alkalmazva, (D) emeltyű ágyazatával és egyáltalában nem komplikált részeivel együtt