18420. lajstromszámú szabadalom • Vasúti vonatfödöző berendezés

— 5 — (14. és 15. ábra) ugyancsak egy forgathatóan ágyazott (e) tengelyből áll, melynek két végén 180° alatt ékalakú (fl f2) karok vaunak fölékelve. Eme tengelyen továbbá egy lánczkerék van alkalmazva, melynek forgását az (nt) láncz és (n2) lánczkerék segélyével az (el) tengelyre visszük át. Az (el) tengelyen egy (o) exczenterkorong van alkalmazva, mely a (q) rúgó által az (o) korongra szorított (ol) emelőre hat. Az (ol) emelő vége a gőzbebocsátó-szeleppel, a vákuum- vagy más fékkel és a jelző síppal összekötött zsinórokkal van kapcsolva. Indulás előtt az (el) tengelyre húzott (r) forgattyú segélyével az (e) tengelyt oly módon forgatjuk, hogy a menetirány jobb oldalán lévő (f2) kar lefelé forduljon. Ha a vonat egy «tilosra» állított (A) vagy (B) készüléket ér, a készülék (H) emelője az (f2) kart megfogja, a lokomotív tovább mozgásánál az (e) tengelyt elforgatja és így a vonatot automatikusan megállítja. Minthogy — mint azt föntebb jeleztük, — a vonatvezetőnek csakis a menetirányban jobb oldalt fekvő készülékek által adott jelzéseket kell figyelembe vennie, fontos, * hogy az indulás előtt az (fl f'2) karok helyesen állíttassanak be. Hogy a karoknak a berendezés működését meggátló előfordulását lehetetlenné tegyük, a következő berendezést alkalmaztuk. Az (R) reverzáló emelő két oldalán (t és II) billentyűk vannak alkalmazva, melyek akkor, a mikor azokat a reverzáló emelő éri, az áramkört zárják. Az (r) forgattyú közelében van a (III és IV) billentyű, melyek segélyével a megfelelő áramkört akkor, mikor azokat az (r) forgattyú lenyomja, megszakítjuk. A nevezett billentyűk, mint az a 14. ábrából kitűnik, a riasztó-készülékkel (elektromos csengetyűvel) együtt egy telep áramkörébe vannak beiktatva. A tengely a megrajzolt (14. és 15. ábra) helyzetben az előre való menetnek megfelelően volna beállítva. Ekkor az (r) forgattyú a (III) billentyűt nyomja le. Ha a vonatvezető az (R) reverzálóemelőt oly módon mozgatja, hogy a lokomotív visszafelé mozogjon, akkor a reverzáló emelő a (II) billentyűt nyomja le és a telep áramköre egyrészt a IV. billentyűn, másrészt a riasztókészüléken át záródik. A riasztókészülék mindaddig csönget, a míg az (r) forgattyú a (IV) billentyűre nem állíttatott, mi a viszszafelé való menetnek felel meg. Minthogy az (A és B) készülékek elektromágnesein állandóan folyik át áram, a vasmagokban könnyen remanens mágnesség keletkezhetnék, minek következtében a fegyverzet leszakadása biztosítva nem volna. Hogy ezt elkerüljük, minden árammegszakítás után a következő áramzárásnál a közvetlenül megelőző árammal ellentétes irányú áramot kell az elektromágnesekbe vezetni. Hogy ezt könnyen tehessük, mindegyik telep áramkörébe egy tetszőlegesen szerkesztett áramfordítót iktatunk be. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti vonatfödöző berendezés, jellemezve a vágányok mentén egymástól kisebbnagyobb távolságban alkalmazott (A) vagy (B) készülékek által, melyek mindegyikének egy-egy lengő (H) emelője és ezen emelő működtetésére szolgáló berendezése van, mely utóbbi egy vagy több (m) elektromágnesből és (s t u) kikapcsolókból áll és mely berendezés segélyével az (A B) készüléket a vonalon mozgó vonat automatikusan állítja "tilosra» vagy «szabadra®. 2. Az 1. alatt védett vasúti vonatfödöző berendezésnél a nyílt pályán alkalmazott (A) készülék, jellemezve egy forgathatóan ágyazott (H) emelő által, melyet a (bl) telep áramkörébe iktatott (ml) elektromágnes működtet, egy ugyanezen elektromos áramkörbe iktatott (m2) elektromágnes, mely egy rúgós (c) zárókilincset válthat ki, továbbá az (m3 m4) elektromágnesek által működtetett (sl s2) kikapcsolok, melyek közül az (s2) kikapcsoló az (m2) elektromágnest kapcsolja ki a (bl) telep áramköréből, míg a másik (sl) kikapcsoló ennek a telepnek az áramkörét szakítja meg és az utóbbi (sl) kikapcsolót működtető (m4) elektromágnest egy (s3) kikapcsoló kap-