18329. lajstromszámú szabadalom • Hajtókészülék mótorkocsik számára

— 6 — máznak; ezek (30) cső által (2. és 3. ábra) (e) viztartánnyal vannak összeköttetésben és a (40) szekrénytől (46) Cső (3. ábra) nyúlik ki, mely (47) zárószeleppel van ellátva. A (46) csőtől fölfelé (48) cső nyúlik (29) hüvelyig, mely (114) rúdon elhelyezett tömszeleppel bír, mely rúd oldalt a kocsi oldalán megy keresztül és (115) fogantyú­val van ellátva. (29) tokból (5) cső hátrafelé (e) víztartányba nyúlik. A (46) cső végén van egy tok, mely (116) csapot tartalmazza mely lef'úvóesapként szolgál és a (46) csőből (117) tápláló cső vezet a kazánhoz. Rendesen abban az idő­ben, midőn a gép jár, szivattyúzza a szi­vattyú a vizét a tartányból a kazánba és a kocsizó (115) fogantyú és a (29) tokban lévő csap beállítása által az így szivattyú­zott vízmennyiségét tetszőlegesen szabályoz­hatja annál inkább, mert ha fölösleg van, vagy ha a kazánban a vízmennyiség csök­kentendő, a (29) hüvelyben lévő csap nyit­ható, mire aztán a víz a helyett, hogy a kazánba folyna, a tartányba folyik. Ha a (29) tokban a csap nyitva van, a (47) szek­rényben lévő elzárószelep önműködőlég zá­ródik; de ha (29) csap zárva van, akkor a víz az elzáró s/elopszekrényen és (117) csö­vön át a kazánba szivattyúztatok. Azon nehézségeket elkerülendő, melyek akkor keletkeznek, ha egy gőzgép nem szakértők által kezeltetik és azon veszélye­ket elhárítandó, melyek túltelés vagy a kazánban lévő alacsony vízállásból eredhet­nek, a szivattyút beállíthatjuk akképen és mindent úgy rendezünk el, hogy rendesen vízfölösleg szivattyúztatik a kazánba, úgy hogy ha a (29) csapot nem szabályozzuk, a kazán csakhamar megtelik; hogy a túl­telést meggátoljuk, a fölösleget nem vá­lasztjuk oly nagyra, hogy az el nem vezet­hető, ha a gőz nincsen túlhevítve és a víz emelkedésénél a függélyes csövek lassan­kén i elbontásának hatása a gőz túlhevíté­sének csökkenésében mutatkozik, úgy hogy azon időben, midőn a csövek teljesen el van­nak borítva, a gőz nedvességgel van telítve, mely oly gyorsan eltűnik, a hogyan a víz­fölösleget a kazánba szivattyúzzuk. Ha az elrendezést úgy eszközöljük, hogy a víz­hozzávezetés valamivel nagyobb legyen, mint az elgőzölöghető mennyiség, míg másrészt azt kisebb mennyiségre szorítjuk, mint a mennyit a tökéletesen telített gőz magával ragadhat, kocsizó általi megfigyelés szük­ségessége, hogy a túltelést megakadályozza és az alacsony vízállás, gyors gőzfejlesz­tés vagy a csövek elégsének veszélye elke­rülhető. Hogy a gép teljes erejét jobban kihasz­nálhassuk, a súrlódási veszteség, mely ren­desen a csapágyaknál előfordul, az által háríttatik el, hogy valamennyi ponton, hol különben csúszóérintkezés volna, görgős csapágyakat alkalmazunk, pl. az exczenter­gyűrűk és exczenterek között, a forgattyú­tengely és csapágyai között és a hajtórudak és forgattyúcsapok között. A forgattúyesapok, a hajtórudak, az ex­czenterek és az exczentergyűrűk csapágyai lényegükben hasonlók és a 11. ábrában keresztmetszetben vannak ábrázolva. Ezen ábrában íi) a forgattyúcsapot vagy for­gattyútengelyt ábrázolja, melyre (140) gyűrű van erősítve és a tengelyre a gyűrűvel szemben ferde fölülettel bíró (141) csapágy­gyűrű van szorítva. Egy másik belső csavarmenetekkel ellá­tott (142) csapágygyűrű (i) tengely csavar­menetes részére van fölcsavarva és (141) gyűrű nyugvó fölületéhez körülbelül derék­szögű nyugvó fölületet képez. A hajtórúd végén lévő (143) exczentergyűrű ki van fúrva, úgy hogy a (141 142) gyűrűket föl -veheti, melyek éleivel tömören zárnak és (144) (v) alakú horonnyal bír (145) golyók fölvételére, melyek ennélfogva az exczen­tergyűrű és a csapágygyűrűk között arány­lag csekély súrlódással futnak. A (104) forgattyútengely csapágya a gép­keret mindkét oldalán 12. ábrában van be­mutatva, melyben minden oldaldarab a (107) kereten átmérőjében szélesebbre van kitúrva, mint a (104) tengely, hogy a leré­zselt (147) gyűrűt kényelmesen fölvehesse. mely a tengelyre föl van ékelve, valamint egy másik (148) gyűrűt mely szintén a ten­gelyre van fölékelve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom