18329. lajstromszámú szabadalom • Hajtókészülék mótorkocsik számára

— 2 — láncz (s) lánczkerékhez megy, lionnét a hátsó tengely gerendelyének két része hajtatik. A kazán, A kazánoknál, melyek különösen motor­kocsikhoz valók, nagyon lényeges, hogy könnyű súly nagy erővel arányosan kombi­náltassék, mert ezen kazánok nagyságukhoz mérten sokkal nagyobb nyomásnak vannak alávetve, mint a közönséges gépek kazánja. A súlyt minimumra redukálandó, a kazán (56) falához lágy fémet használunk, mint pl. rezet vagy ötvényeket és a falat oly vé­konyra készítjük, hogy az igényelt nyomás nak tényleg ellen nem állhatna. A szükséges szilárdság elérése czéljából. a köpenyt (55) finom dróttal burkoljuk (7. és 8. ábra), mely szükség esetén bizonyos közökben odafor­rasztatik. A kazánfal ilyen erősbítése ma­gában véve nem új, de eddigelé vékony fémnél még alkalmazást nem talált, mivel a drót nyomása a fal deformálására törek­szik. Hogy ez elhárítassék, a fal mindkét végén kifelé hajlíttatik, hogy az (57) karima keletkezzék. A csekély fém vastagságnak kö vetkeztében eme karimák ugyan magukban elegendő merevséget nem nyújthatnának. Az (58) fejlapok ennélfogva közvetlenül az (57) karimák kiilfölületére erősíttetnek és minden karima belső oldala fölé (59) mere­vítő gyűrűt alkalmazunk. A gyűrűkön, kari­mákon és fejlapokon ((50) szögecseket hú­zunk keresztül, úgy hogy a fal végein oly­kép erősbíttetik. hogy a kazán főrésze, da­czára a drótháló által való igyénvbevételé­nek, alakját megtartja. A kazán eme előállítási módjánál abszolút tömített összeköttetési helyeket tömítés nél­kül kapunk. Ezt az által érjük el. hogy a karimáknak a gyűrűk és fejlapok között oly nyomást adunk, hogy minden karima lágy féme a határoló lapok valamelyik egyenet­lenségébe besajtoltatik és így önmaga tömí­tésként szolgál. Ezen nyomás sajtoló kö­lyükkel vagy a szögecselésnél fejthető ki, és ily módon olyan tömítéseket nyerünk, melyek rendkívül nagy benyomásnak ellen­állnak. A kazán tetszőleges szerkezetű víz- vagy tűzcsöves lehet, de előnyösebb tűzcsöves kazán alkalmazása, mely nagyszámú kicsi, vékony függélyes csövekkel bír, melyek szo­rosan egymás mellett vannak elrendezve és a kazán egyik fejlapjától a másikig terjed­nek (7. ábra). Ezen csövek a kazán lágy fémfalát merevíteni és szilárdságát növelni iparkodnak. A lángzó. A (b) lángzó (1. és 7. ábra) egy tokból áll, mely (20) lapos födéllel bír és bizonyos számú (21) légcsővel van ellátva, melyek a tok födelétől fenekéig terjednek és közvet­lenül az (a) kazán alatt vannak elrendezve. Mindkét rész egy köztér által egymástól el van választva, melyet a tok külső fala el­zár és mely épen elegendő, egy alkalmas (x) elégetőkamra képzésére (7. ábra). A lángzótok födelében és pedig minden lég­csövet körülfutó körben (y) lyukak vannak elrendezve, azonkívül a lángzótok belsejé­vel (t) cső áll összeköttetésben, melyen át a levegő és gázkeverék a lángzóhoz jut. A gáz (y) nyílásokon lép ki és lánggyűrűt képez, mely a (21) csövekből kiáramló le­vegőt körülveszi. A meleg gázok (22) tűz­csöveken fölszállanak, melyek közül mind­egyik egy kéményt képez. Ennélfogva min­den gyűrűlánghoz levegőfölösleg vezettetik és a tökéletes elégés biztosítva lesz. Az (y) nyílá-ok minden sorozata külön láng/ót ké­pez és valamennyi a fölső kazáncsövekkel I együtt működik, hogy természetes huzatot idézzen elő. míg több ilyen lángzónak el­rendezése a kazáncsövek alsó végének tő­szomszédságában úgy az utóbbiaknak, minta kazán alsó fejlapjának egyenletes és töké­letes fűtését és a kazán tartalmának gyors fölmelegedését és elgőzölgését biztosítja. Bebizonyult, hogy ha bizonyos számú gyűrűlángzót az említett módon rendezünk el, minden lángzót egy központi csőből le­vegővel táplálunk és levegőt csak a gyűrű­alakú lángzókon át vezetünk az elégési kamrába, melyben a lángzók vannak elren­dezve, tényleg tökéletes elégést kapunk, úgy hogy a kazánlemezeken és a csövek­ben semmiféle szénlerakódás nem történik

Next

/
Oldalképek
Tartalom