18320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés maró alkaliák és halogéngázok előállítására

- 3 — fölé heves keringést idéz elő. A gőz a (D) csatornán való átáramlása közben az ötvözet nátriuma által elbontatik, a mikor is maró nátron és hydrogén fog keletkezni. A (I)) csövön már most a maró nátron, a nátrium egy részének maró nátronná való átalakítása révén könnyű fémben szegénnyé lett ötvözet és a hydrogén az (E) edény felé tognak áramolni. Flzen anyagok ezután az (E) edényben különválnak. A könnyű fémben szegénnyé lett ötvözet vagy ólom az (E) edényből az (F) csatornákon át az (A) fökemencze belsejébe kerül vissza, hogy ott újból kathoda gyanát szerepeljen és nátriumot fölvegyen. A hydrogén az (I) csövön keresztül a (J) edénybe távozik; ugyancsak ezen edénybe folyik le a maró nátron is. A (J) edényből a hydrogén a (K) csőbe áramlik, hogy az (L) mellékkemenczében a fökemencze táplálására szolgáló só ömlesztése czéljából elégettessék. Mint már említettük, a kemencze tartalmát a (H) csövön keresztül bármikor eltávolíthatjuk. A chlórgáz a kemenezéből a (P) csatornán és a (p) csövön keresztül távozik el. A kemencze tartalmát természetesen mindig folyós állapotban kell tartanunk. Az ehhez szükséges meleget czélszerűen alkalmas intenzitású elektromos áram segélyével állítjuk elő, miáltal nagyobb elektromótorikus erő szükségeltetik, mint a milyen a megolvasztott só elbontására szükséges volna. Más szóval, ha az elektromos áramot a sugárzás és vezetés által okozott melegveszteség pótlására is fölhasználjuk, akkor nagyobb elektromos energiára van szükségünk, mint ha az áramot csakis az olvasztott só elbontására használnék föl. Mindamellett tekintetbe kell vennünk, hogy az egyesülési hő, mely a nátriumnak a gőz oxygénjével való vegyi egyesüléséből keletkezik. a kisugárzás és vezetés okozta hő vesztességet nagy részben kiegyenlíti. \ Ez azáltal van lehetővé téve, hogy a nát- 1 rium oxidácziója az olvasztott elektrolyt ] közelében történik és hogy a könnyű fémben szegény ötvözet vagy ólom a nátrium és oxygéu között végbemenő vegyi reakczió folytán némileg növelt hőmérséklettel közvetlenül a fölbontási térbe kerül vissza és itt az olvasztott elektrolyttal érintkezvén, ennek nagyobb hőmérsékletének megfelelő hőmennyiséget ad át és ezáltal azon elektromos energiát, mely az elektrolyt folyós állapotának föntartásához szükséges, csökkenti. Ekként a kemenczének igen gazdaságos üzemét érjük el. Az eredő hydrogénnek a mellékkemenczében való elégetése szintén hozzájárul ahhoz, hogy a máskülönben kívülről vagy az elektromos áram segélyével bevezetendő melegmennyiség csökkentessék. De magától értetődik, hogy az elektromos áramon, a vegyi egyesülési hőn és a szabaddá való hydrogén elégési hőjén, mint már említett hőforrásokon kívül, más külső hőforrást is alkalmazhatunk. Ugyanis lehetne széngázt a (V) csövön keresztül a hydrogénnel együtt vagy anélkül is a mellékkemenczébe vezetni és itt elégetni. A jelen eljárás szerinti hőmérséknél nyert maró alkálit gyakorlatilag vízmentesnek kell tekintenünk. Jellemző a jelen eljárás és ennek foganatosítására szolgáló berendezésre, hogy itt szakadatlan keringés történik ugyanazon irányban és végnélküli pályán. Ezen keringtetésnél a végnélküli pályának egyik részében, a fökemencze tűzhelyén, a hol az olvasztott fém az elektrolyttal érintkezik, ez utóbbi elbontatik és alkáli-fém-ötvözet képződik, mely a végnélküli pályának egy másik pontján a bevezetett gőz által oxydáltatik és a maró alkáli és a hydrogén elkülönítése után ismét a fökemencze tűzhelyére vezettetik vissza és az anoda vagy anodák mellett vezettetik el. A föntebbiekben föltételeztük, hogy az alkálifémötvözetnek keringését gőz segélyével idézzük elő. A gőznek hajtóerő gyanánt való alkalmazása azért elönyösebb mint mozgatott szerkezeteké, mivel ez utóbbiak külön fölügyeletet igényelnek. Még pedig itt oly előnyről van szó, mely független az egyesülési hőnek a keringtetés közben való hasznosításától.