18320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés maró alkaliák és halogéngázok előállítására

— 2 — A mint a 3. ábrából látható, ezen csatornák a (D) csatorna mindkét oldalán vannak elrendezve. Az (E) edény fenekétől a (H) cső vezet lefelé, mely az anyagnak az (E) edényből való lecsapolásának szabályozására alkalmas szerkezettel van ellátva. A föltüntetett foganatosítási alaknál ezen czélra a (h) süveg szolgál ; a (H) csövet a kemencze negatív sarkául is használhatjuk. A (g) szabályozó csappal ellátott (G) gőzvezeték a (D) csatornába nyúl be, még pedig ennek az (A) kemenczébe torkoló részébe. A (D) csatorna a gőzvezeték végén meg van szűkítve, hogy ekként injektort képezzen. Az (E) edény (e) födelének alsó oldalán az (el) mélyítés van kiképezve. Ezen (el) mélyítésből a vasból vagy aezélból készült (I) cső a kemenczéből kivezet, A mint a rajzból látható, az (I) cső a falazaton átjárva, a (J) edénnyel közlekedik. A (J) edény fölső részéből a (K) cső a (k) lángzóhoz vezet, mely ezenkívül még a (KI) csővel a durranó gáz fúvókáinak mintájára van összekötve; ezen (KI) cső arra szolgál, hogy az a bydrogénnek a lángzóhoz való hozzávezetése czéljából szívást idézzen elő. A lángzót egy csap segélyével szabályozhatjuk. A (k) lángzó az (L) mellékömlesztő kemenczébe torkol, mely a kemencze falazatában van kiképezve és mely az (A) kemencze belsejével az (1) csatorna segélyével van összekötve; ez utóbbi czélszerűen oly hajlással bír, hogy annak a főkeinenczébe torkoló vége a kemencze tartalma által mindig befödetik. A mellékkemenczében ömlesztett só fölszíne rendesen ugyanolyan magasságban lesz, mint az (A) főkemencze tartalmának fölszíne, mivel, mihelyt a mellékkemenczében a tartalom fölszíne emelkedik, a fölösleg az (A) főkemenczébe fog átáramolni. A fölszíneknek ezen fő- és mellékkemenczékben egyenlő magasságra való beállítása lehetővé teszi, hogy a mellékkemenczében elrendezett néző lyukon keresztül a főkemencze tartalmának fölszínét meghatározzuk. Ilyen néző lyuk gyanánt a (k) lángzó bevezetésére szánt lyuk is szolgálhat, melyet ezen utóbbi czélból amúgy is elegendő nagyságban készítünk. A mellékkemencze fölső részében végződő (S) cső az égési gázok elvezetésére szolgál. A sót, melyet a kemenczében fölbontani akarunk, az (M) tartályból a végnélküli (N) csavar segélyével az (0) csőbe sodortatjuk, mely az (L) ömlesztő kemenczébe vezet; a mikor is a só ezen kemenczéből egyenletesen és olvasztott állapotban fog az elektrolytikus kemenczébe átáramolni. Az (N) csavar tengelyére az (n) szíjkorong van ékelve, mely az (nl) szíj közvetítésével tetszőleges motorral hajtható. Az (a2) födélnek egy lyukába illeszkedő (T) dugót, melynek fogantyúja a (C) sórétegből kiáll, arra használhatjuk föl, hogy a sót a főkemenczébe közvetlenül adagolhassuk be; ekként független sóadagolás válik lehetségessé. Az (A) kemencze belsejének fölső részéből a (P) csatorna a falazaton keresztül kivezet és a (p) csővel áll összekötttetésben. Üzem közben arra kell ügyelnünk, hogy az (a6) mélyítésben mindig elegendő só legyen jelen, mely az (a2) és (e) födelek számára tömítő zárást biztosít. Az üzem megkezdése czéljából czélszerűen akként járunk el, hogy az (a3) anodanyílások valamelyikén elegendő mennyiségű ömlesztett ólmot adagolunk be, hogy azzal a (D) csatornát megtöltsük és az (al) tűzhelyet befödjük, mely olvasztott ólom a kathodát alkotja. Ezen czélból természetesen az egyik anodát és az illető (a4) födelet ideiglenesen eltávolítjuk. Ezután a sót, pl. chlórnátriumot megolvasztott állapotban az ólomhoz hasonló módon beadagoljuk. Végre az anodát és födelét ismét beillesztjük és az áramkört zárjuk. Ha a folyamat már teljesen megindult, akkor a sót megolvasztott állapotban a mellékkemenczéből adagoljuk a főkemenczébe. Az elektromos áram hatása következtében a só elbontatik és ólom és nátrium ötvözete áll elő. A (G) csőből nyomás alatt kiáramló gőz a (D) csatornában az (E) edény