18187. lajstromszámú szabadalom • Jármű alváz

- 2 — a 3. ábra a 2. ábrán látható csukló egy kengyelalakú részének perspektivikus képe, a 4., 5. és 6. ábra folülnézetben, oldalnézetben, és homloknézetben a jármú alvázának égy más kiviteli módozatát ábrázolja. Az (a) mellső tengely a kormánykerekeket, a (b) hátsó tengely a hajtókerekeket viseli. A kormánykerekek a szokásos módon vannak a fix (a) mellső tengely függélyes csapjai körül forgatható fejekre ágyazva, melyek megfelelő karokkal vannak ellátva és ily módon egy czélszerű kormáuymechanizmussal összekötve. A hátsó tengely maga ugyan csak mozdulatlan lehet, mely esetben a hajtókerekek agyát forgatjuk, vagy pedig — mint az 1 ábrán látható —, meg lehet osztva és az alváz megfelelő csapágyaiban forgathatóan lehet ágyazva. Föltételeztük, hogy a (b) tengelyt a (c) mótor egy fogaskerékáttevés segélyével hajtja, melynek szerkezete a mi találmányunk szempontjából mellékes. A mótor maga pl. a (b) tengelyen támasztható alá megfelelő csapágyakkal ellátott karok segélyével. A mellső és hátsó tengelyeket a (d e) hosszanti sínek vagy tartók kötik össze, melyek keresztmetszete tetszőleges lehet. Az egyik (d) sín mellső vége az (a) tengellyel egy csukló segélyével van összekötve. Ez a csukló a megrajzolt kiviteli módozatnál a sín végén alkalmazott (f f) csuklókengyelből áll, melynek karjai a (g) csuklótuskót veszik körül, ez pedig egy megfelelő nyújtvány segéíyével van a tengellyel mereven összekötve. Az (f f) kengyelen és a (g) tuskón egy csap megy át, mely a csukló tengelyét képezi és az alváz átlója irányában van elhelyezve. Ugyanebben a vonalban van a másik csukló is elhelyezve, mely a másik (e) sín ellenkező végét köti össze a hátsó (b) tengellyel. Mikor — mint az 1. ábrán, — a hátsó tengely forog, az (e) sín végét legczélszerúbben mint az a 2. és 3. ábrán látható, (h) kengyel alakjában képezzük ki, hogy a rúd a tengely csapágya alatt elvezethető legyen, az (i i) csapok (2. ábra), melyek a ' kengyel belseje felé fordulnak és a (k) . csapágy oldalain lévő üregekbe fogódzanak, I a csuklós kapcsolatot létesítik. A nevezett csapok középvonalainak a szemben lévő szögletben alkalmazott csukló középvonalának megnyújtásába kell esniök. Ha az átló irányában való megosztás által előállított két rész között más csuklók alkalmazása válik szükségessé, ezeknek a csuklóknak a tengelyeit ugyancsak az átlóban kell elhelyezni. Az 1. ábrán (1) egy a hátsó tengely közelében alkalmazott keresztrúd, mely az egyik végén a (d) rúddal mereven van összekötve, másik végén pedig egy az (a) és (d) részek kapcsolására szolgáló csuklóhoz hasonló csukló segélyével van az (e) rúddal összekötve, a csukló középvonala pedig ugyancsak az átlóba esik. Az (1) keresztrúd az 1. ábrán látható szerkezetnél a (c) mótor mellső részét támasztja alá. Magától érthető, hogy a sínek között ugyanily módon több kereszttartót is lehet csuklók segélyével megerősíteni, ha a csuklók középvonalai egy egyenesbe esnek, a két rész szabad mozgása minden esetben biztosítva van. A jármú alvázának ily módon létesített mozgékonysága vagy engedékenysége azt idézi elő, hogy akkor, mikor az átlóhoz legközelebb fekvő egyik kerék fölemeltetik, az alváz két része a csuklók körül egyidejűleg emeltetik föl, míg ellenben, ha a másik két kerék közül egyik fölemeltetik, csupán csak a megfelelő háromszög fog fölemelteim, minthogy ez a háromszög az átló körül szabadon elfordulhat, a másik háromszög megfelelő vége ellenben alig egy kissé fog fölemeltetni. A szóban lévő alváz egy egyszerűbb kiviteli módozata a 4., 5. és 6. ábrán látható. Az állvány az (a b) mellső- és hátsó tengelyekből és a (d és e) oldalsínekből áll. A diagonális irányában fekvő csuklók a keret szögleteiben vannak kiképezve, mégpedig az (a) mellső tengelynél oly módon, hogy arra egy (m) karmantyú van fölhúzva és ez utóbbi fölött egy (n) csapágy-karmantyú van elhelyezve, továbbá, hogy az utóbbiba a (d) cső végén az átló irányában álló (o) csap van forgathatóan elhelyezve.