18080. lajstromszámú szabadalom • Újítás kerékpárok és hasonló járművek hajtó- és fékszerkezetén
- 3 egyik végén egy (22) kilincskerék van kiképezve, mely a (21) golyóvezetékkel legczélszerűbben egy darabból készülhet. A futókerék agyának vége legczélszerűbben a kilincskerékre fekszik, úgy hogy ezt a két részt szorosan lehet egymással összekötni és egy közös (23) persellyel lefödni. A (22) kilincskerék megfelelő (24) fogközökkel van ellátva, melyek sugárirányúak és egyik végükön megfelelő mélyek, a fogközök mélysége a kilincskerék kerületén egy értelemben haladva, azok másik vége felé fokozatosan kisebbedik. A fogközök határfalai legczélszerűbben oly szög alatt hajlanak, hogy a golyóalakú kilincsek eme falakkal zaj okozása nélkül működhessenek össze. A (18) kapcsolókerékben lévő (16) furatok befelé hajlanak (lásd a 3., 4. és 8. ábrát) és a furatok belső végei — ha a kerékpár előre mozgását vesszük mértékül — előbbre fekszenek, mint azok külső végei, mely szerkezetnél a furatoknak a fogközök meredek falaival szemben fekvő falai oly helyzetűek. hogy a golyóalakú kilincsek a két fal között befogatnak és erélyes kapcsolóhatást gyakorolnak. A féket működtető (25) tag lazán van a megosztott (12) hüvelyre húzva, mely a kapcsolókerék furatai alatt foglal helyet és melynek egy az (5) fékrúddal összekötött (26) karja van. A féket működtető tag külső fölűletének fölső részén (27) fogközök van- i nak alkalmazva, melyekbe a golyóalakú (17) kilincsek fogódzanak. Ha a részek a 3. ábrán látható helyzetben vannak, és a nyíl értelmében forognak, a 17. kilincsek a (22) kilincskerékben lévő (24) fogközök meredek falaira fekszenek és a kerékagy részt fog venni a (13) hüvely forgásában. Mikor a hajtóerő megszűnik, a futókerék a jármű tehetetlensége következtében tovább fog forogni és a (24) fogközök lejtős fölűleteinek hatása következtében a golyóalakú kilincsek a mozgatókorongoknak a tengely alatt lévő furataiban fölemelkednek, a tengely fölött lévő furataiba pedig a megfelelő golyóalakú kilincsek bele esnek. Ha már most a hajtómechanizmusra oly erő hat, mely a járművet visszafelé forgatná, (tehát ha a forgattyúkat az előbbivel ellenkező értelemben forgatjuk), a féket működtető tag fogközeibe esett golyóalakú kilincsek a (27) fogközök meredek fölületeire gyakorolnak nyomást, a féket működtető tagot visszafelé forgatják és ez a (4) fékpofát az (6) vonórúd segélyével a futókerék abroncsára szorítja: A 6—12. ábrában ugyanaz a berendezés más fékszerkezettel kapcsolva látható. Ennél a kiviteli módozatnál az összes részek oly módon vannak berendezve, mint azt föntebb leírtuk, kivéve a féket működtető tagot és a kilincses kereket, miért is a változatlanúl maradt részeket ugyanazokkal a betűkkel jeleztük, mint az előbbi ábrákon. Ennél a másik kiviteli módozatnál a kapcsolókerék, úgy mint előbb a (13) hüvellyel, egy darabból készül és az agynak megfelelő végén egy vele egy darabból készült vagy azon megerősített (30) fékdobja vagy szelenczéje van. A (29) kilincskerék ép oly módon van kiképezve, mint előbb. A (7) tengelyen vagy a megosztott hüvelyen egy (31) védőtárcsa van fölhúzva, mely az (1) villával van összekötve, pl. a (33) kar és (32) kötés segélyével. A fékdob belsejében egy (34) fog és a (35) csap körül forgó (36) emelő van alkalmazva, mely emelő egyik karja a (37) fékműködtető tag egy kivágásába fogódzik, másik karja pedig a (31) tárcsa (40) karimájára fekvő (39) fékszalag egyik végére támaszkodik. A fékszalag másik vége a (30) tok (34) fogára támaszkodik. A féket működtető tagban, úgy mint az előbbi kiviteli módozatnál, (41) f'ogközök vannak kiképezve. A szerkezet eme kiviteli módozatánál az egyes részek akkor, mikor a kerékpárt hajtjuk vagy mikor az magától mozog, épp úgy működnek, mint azt előbb leírtuk. Mikor azonban fékezünk, a féket működtető (37) tag a (36) emelőt elforgatja, ennek egyik vége a (39) fékszalag egyik végére fekszik és a fékszalag másik végét a (34) fogra szorítja. Ha elég nagy erőt fejtünk