18025. lajstromszámú szabadalom • Regulátor vezérmű explóziós mótorok számára

- 3 — értelemben együtt forog, világos, hogy a (j) szektornak mindig olyképen kell bizonyos szög alatt forogni, hogy a kúpkerékkel érintkezésben maradjon és hogy ezen szög nagysága a regulátor (b) rúdjának a tengely irányában való eltolódásával arányban áll. Miután a (j) szektor (hO) tengelyére föl van ékelve, a szektornak saját forgó csapja körül kell forogni, és a (h hl) exczenterek helyzete annyival változik, a mennyi épen szükséges, hogy az (e el) himbák a regulátor által szükségesnek jelzett hatást a kipuffogó szelepekre gyakorolják. Ha az (a) tengely, az 5 ábrában nyíl által jelzett ellenkező irányban forog, a (k) kúpkerekének nem szabad vele forognia, mert különben az exczentrikus (j) szektor vagy a kúpkerék elcsavarodna vagy eltörne. Ezen czélból a kúpkerék ékalakú (k1

) kivágásokkal van ellátva, mely kivágások mindegyikében (k2

) golyó van (6. ábra). Ezen ismert berendezésnek czélja az, hogy a kúpkerék részt vegyen a tengelynek a nyíl irányában való forgásában az ellenkező értelemben való forgáskor pedig a tengelyen szabadon foroghasson. Hogy a himbák könnyűek legyenek, a kerékpárok első villáinak módjára készülnek, azaz előnyösen ovális keresztmetszetű csövekből. Megjegyzendő, hogy a himbák elég hoszszúak, hogy közvetlen hassanak a szelepekre. Hogy azonban a hatás pontosan szabályozható legyen és kopás esetén a himbák utánállíthatók legyenek, ütköző-csapjával a himbák végébe tolt (m) gyűrűbe (3., 4. és 7. ábra) csavarmenettel ellátott (n) peczkeket csavarunk, melyet a gyűrű (o) szorító csavara rögzít helyzetében. Az (n) peczek a szeleporsó lekerekített végére fekszik. A kipuffogó szelepet leszorító rúgót rendszerint egyik, a szeleporsót körülvevő csavarrúgó képezi. Annak elkerülésére, hogy ezen csavarrúgó a nagy megmelegedés által meg ne lágyuljon, már két csavarrúgót is alkalmaztak, melynek egyik végét közvetlenül a szelep- ' testen, míg másik végét valamely géprészen erősítették meg. Ezen rendszer azonban nem adott kielégítő eredményt, miután a rúgók igen közel voltak a szeleptesthez és kiömlő csatornához alkalmazva. A 7. ábrában bemutatott elrendezéssel elkerüljük ezen hátrányokat. Mint látható, a motoron alkalmas helyen megerősített (p) tartó mindkét karja kis, lengő (q) emeltyűvel van ellátva, melyeknek végein a szelepek számára szolgáló (r r) rúgók fölakasztása czéljából horgok vannak alkalmazva. Az (r r) rúgók másik végei hasonló módon vannak (s) hüvelybe beakasztva, mely a szeleporsón ennek fölső végéhez közel van megerősítve. Ily módon a rúgók meglehetős távol vannak a hőforrástól és a meglágyulás veszélyét elkerüljük. Ezen elrendezés folytán a le- és fölszerelés, fölügyelet és beállítás igen könnyű. Mint könnyen fölfogható, a jelen találmány tárgyát képező rendszernél kezdetben igen könnyen szabályozható a normális kipuffogás; ez t. i. a bütyök alakjától, a himbák emelő karjainak hosszától és az (n n) csavaros peczkek beállításától függ. A szabályozás pontossága és gyorsasága, mellyel az adagolás változásai végbemennek, ezenkívül a regulátor természetétől, a (k) kúpkerék szögétől, a (j) szektor exczentriczitásától. valamint azon exczentriczitás nagyságától függenek, mellyel az (e e1

) himbák lendítő tengelyei bírnak, tekintettel saját tengelyükre. A himbák föl- és leszerelésének megkönynyítésóre, az (i i1

) csapágyak fölül megfelelő széles (i) kivágással vannak ellátva, a (h°) tengely kényelmes behelyezése és kiemelése czéljából. A (h°) tengelynek a csapágy kivágásokba való behelyezése után, oldalról a csapágyakba (t) bronzhüvelyt tolunk, mely a tulajdonképeni csapágyat képezi. Szétszedés alkalmával előbb a (t) bronzhüvelyeket kell oldalt kihúzni és ezután lehet a tengelyt a himbákkal együtt kiemelni. Bár az előbbiekben a találmány tárgya