17795. lajstromszámú szabadalom • Üzemrendszer egyes vasúti kocsik járatására

héz battériáknak alkalmazását vonta maga után, hogy a kocsi mozgatására szükségelt teljes munkamennyiséget magába fölvegye. Ezen nagy önsúly viszont ismét a munka nagy részét már a saját tovamozgatására használta föl, míg az indításnál és vonalemelkedéseknél hirtelen föllépő nagy igénybevétel a battéria rohamos tönkrementét eredményezte. Az ilyen gyűjtcbattériákkal ellátott motoros kocsi ezenkívül mindig egy központhoz van kötve, hogy egy bizonyos és nem igen hosszú út megtevése után oda visszatérve, kimerült battériáját frissel cserélje föl, vagy újólag megtöltse, a mi ismét sok idő és munkaveszteséggel jár. A föntebb vázolt bajok kiküszöbölésének a szükségessége magával hozta, hogy más motorikus berendezéssel ellátott kocsikkal is tettek kísérleteket. Ilyenek első sorban a gőzmótorokkal ellátott kocsi (Serpollet stb.). Bár ezen motorkocsik némely tekintetben előnyökkel bírnak s alkalmazhatóságuk nincsen kizárva, még is annyi hátrányuk van, így első sorban egy, bár kisméretű, de igen magas nyomású kazán alkalmazása az utasok közelében, kőszéntüzelésük, füst, korom, melegfejlesztésük és a mégsem teljesen kizárt exploziótól való félelem, hogy bár már hosszabb idő óta kísérleteznek ez irányban, s próbaképen több vonalon lettek alkalmazva, általános alkalmazást még sem találhattak s egyelőre ilyenre nincsen is kilátás. Egyik másik mód a kocsiknak gáz, petróleum-, benzin- vagy rokon motorokkal való közvetlen mozgatása. Ezen motoroknak igen sok és fontos előnyük van, s alkalmazhatóságuk kétségen fölül állana, ha igen nagy s minden előnyüket ledöntő hátrányuk nem volna. Ezen motorok csakis állandó, a vasúti üzemnek megfelelő határok között nem változtatható fordulatszámmal dolgoznak, erőkifejtésük állandó nagyságú, forgásirányuk mindig ugyanaz, nem változtatható meg, valamint megindításuk és megállításuk sem eszközölhető olykönynyen, hogy a vasúti üzem kívánalmaihoz képest lehessen szükség szerint kezelni, s ezért, ha a kocsi megáll, a motort nem állítjuk meg, hanem kikapcsoljuk és tovább járatjuk, miáltal nagy az anyagpazarlás. Ha már most azon követeléseket tekintmótorhoz vannak fűzve, azt látjuk, hogy a mótor sebességének változónak kell lenni a kocsi indításánál 0-tól a maximális sebességig, viszont az erőkifejtés az indításnál az átlagos erőkifejtésnek többszörösét képezi, míg a mótor forgásiránya változó kell hogy legyen a szerint^ a mint a kocsi jük, a melyek a vasúti üzemnél egy ilyen egyik vagy másik irányban halaid. A mint tudjuk, a mai gáz-, petróleum- stb. mótor ezen követelményeknek nem felel meg, s a dolog természeténél fogva nincsen is kilátás ennek megvalósítására. Vannak ugyan kinematikai szerkezetek, a melyek ezen hátrányok kiküszöbölését czélozzák, —- ezen szerkezetek önmagukban véve elég tökéletesek, de föladatuknak teljes mértékben nem felelnek meg, és nem felelhetnek meg — az ilyen berendezésű gázmotoros kocsikkal tett kísérletek kielégítő eredményre nem vezettek és komplikáltságuknál fogva még a megfelelés esetében sem válhatnának be. Az ilyen közvetlen ható motorokkal ellátott kocsiknak igen nagy hátrányuk még, hogy a kocsik nagyobb tengelytávolságánál az erőközvetítés a mótortengelyről a kocsinak egymástól nagyobb távolságban álló tengelyeire majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik s így a kocsi egész súlya nem használható föl az adhezió növelésére. Jelen találmány a fönti összes hátrányokat és nehézségeket megszünteti és a vázolt kívánalmaknak teljesen megfelelő üzemrendszert alkot. Ezen találmány lényege oly motoros kocsik létesítése, melyek 1. egy erőfejtő motort (gáz-, petróleum-, benzin- vagy hasonló robbanásos vagy elégető motort), 2. egy villamos generátort, 3. egy villamos erőgyűjtő (ú. n. buffer) battériát,