17546. lajstromszámú szabadalom • Zenélő automata készülék

(12) hajtókerékkel kapcsolásba hozatnak (12. ábra). A (14) szorító tengelynek említett mozgása önműködően történik, a mikor is zavarok elkerülése végett vagyis a hajtó keréknek egy-egy (11) peczképek a kótakorongnak egy-egy (10) lyukába való biztos bekapcsolásának elérése czéljából a 16. ábrában föltüntetett szerkezetet rendezzük el. A mint látható, a (14) szorító rúd a czentrális (1G) tengelyt hordja, melynek mentén a (17) hüvelyek eltólhatóan vannak elrendezve, melyek a (17x) kúpos homlokf ölű lettel bírnak. Ezen hüvelyek rendesen a (18) spirálrúgók által egymás felé szoríttatnak, mely utóbbiak czélszerűen a (19) hüvelyek át

ltal vétetnek körül, a mikor is iá (17) hüvelyek egymásfelé való mozgása a (16) tengely által hordott (20) peczek által határoltatik. A hosszirányban mozgatható (17) hüvelyeik között a (21) görgő van elrendezve, mely palástján a (12) hajtó kerék (11) peczkeinek befogadására szolgáló gyűrűs horonnyal bír, míg czentrális fúrata az említett hüvelyek iiomlokfölületének megfelelően szintén kúposán van kiképezve. Világos, hogy ha a (21) görgő kerületére gyakorolt nyomás kisebb, mint a (18) rúgok feszültsége, akkor a részek a 16. ábrában föltüntetett állásban maradnak. Ha pedig a görgő kerületére gyakorolt nyomás nagyobb, mint a. (18) rúgók feszültsége, pl. ha a (12) hajtó keréknek (11) peczke a kótakorong telt részéhez illeszkedik, akkor a (21) görgő a (16) tengely felé szoríttatik, a mikor is a (17) hüvelyek a rúgók nyomása ellenében szétfeszíttetnek. Világos, hogy ezen elrendezés hathatósan elősegíti a hajtó keréknek a kótakoronggal való helyes kapcsolódását, mivel a görgő a 16. ábrában föltüntetett állását folyton visszanyerni igyekszik. A hajtó kerék (11) peczkeitmár azért is félgömb alakjában kell kiképeznünk, hogy azok esetleg a kótakorong telt részéhez érve, arról ^ hajtó kerék mozgatásánál könnyen lecsússzanak, míg ha a szoká- ! sos kúpos alakú fogakat alkalmaznék, azok a kótakorongokba vágva azokat megsértenék. Ha valamely kótakorongot a hatásos állásba hozzuk vagy abból eltávolítjuk, akkor annak (9) peczkei a csillagkerekekkel érintkezve disszonáns hangokat adnának vagy az egyes peczkeket eltörnék. Ilyen eshetőségek elkerülése czéljából a következő elrendezést foganatosítjuk. A (6) ágyazási lemezen (5. ábra) a (22) hüvely van megerősítve, mely a (24) védő lemeznek hüvelyalakú (23) toldatát fogad ja be, melyen a mozgatható (13) csap jár át. A (24) lemez 'elforgattatásának megakadályozása czéljából, a (25) peczkekkel van ellátva, melyek a (26) fúratokba nyúlnak; a (27) rúgók a (24) lemezt mindig elemelt állásban tartják. Ezen (24) lemeznek alsó (28) része előnyösen befelé van hajlítva, úgy hogy az ezen részhez érő kótakorongok a lemez külső fölületén elcsúszhatnak és ezáltal megakadályoztatnak abban, hogy valamely alkatrészhez ütődjenek. Megjegyezzük még, hogy a védő lemez a csillagkerekek fogainak külső vonalán tűi mindig elemelve tartatik, miáltal a hatásos állásba megemelendő kótakorongok nem érintkezhetnek a csillagkerekekkel. Ha pedig a (14) szorító rudat (6. ábra) befelé mozgatjuk, akkor a védő lemez rúgóinak hatása ellenében elmozgattatik, a mikor is a kótakorong fogai a csillagkerekekkel érintkezésbe jöhetnek. A (24) védő lemezen kívül a kótakorongok számára még egy vezetéket kell elrendeznünk. A jelen esetben ezen vezeték a (29) hüvely által képeztetik, mely a (30) csigát hordja és mely a védő lemezre fölerősíthető, rézsútos (31) rúdon csúsztatható. Ha valamely kótakorongot megemelünk, akkor annak fölső vége a (30) csiga hornyába kerül és további megemeltetésénél ezen csigát magával viszi. Az épen leírt és a kótakorongok megemeltetésekor azok fogainak a csillagkerekekkel való időelőtti érintkezésének megakadályozására szolgáló szerkezet helyett vagy azzal egyidejűleg a 19. és 20. ábrákban föltüntetett elrendezést is alkalmazhatjuk, mely a (32) szegmentből áll, mely a (33) karok segélyével a csillagkere-