17546. lajstromszámú szabadalom • Zenélő automata készülék

kek tengelyére van ágyazva. Az említett karok egyike, a (34) forgattyúval bír, mely a (39) rúd közvetítésével az ideodaforgó (37) tengelyre ékelt (36) forgattyúval van összekötve. Világos, hogy ha a (37) tengelyt a föltüntetett nyílirár nyában elforgatjuk, akkor a (32) szegment a 19. ábrában telt vonallal föltüntetett ál- j lásából a szakadozott vonalakkal jelölt állásba menesztetik, úgy hogy már most a I kótakorongok fogai a csillagkerekekkel érintkezésbe jöhetnek. A (32) szegmentnek a szakadozott vonalakkal föltüntetett állásba való kilengése azon pillanatban történik, melyben a (13) csap kifelé mozgattatik és melyben a (14) • szorító rúd egy kótakorongot állásában | rögzít}. A szorító rúd és az említett csap a ] későbben említendő módon szintén a (37) tengely által befolyásoltatnak, úgy hogy a csap, a szorító rúd és a (32) szegment egyidejűleg mozgattatnak. A készülék különböző alkatrészeinek hajtására előnyösen két rúgótekercset alkalmazunk. Az egyik rúgó, mely a dobban van elhelyezve (8. ábra) és melyet a következőkben fődobnak fogunk elnevezni, csakis a kótakorongokat forgató (12) hajtó kerék működtetésére szolgál, tehát a készüléknek tulajdonképeni zenélő részét hajtja. A második, a (39) dob (3. ábra), melyet segéddobnak akarunk nevezni, a különböző szerkezetek működtetésére szolgál, melyek a kótakorongokat hordó kocsi ide-oda mozgatására, a kótakorongoknak a hatásos állásba való emelésére és azoknak ezen állásból való eltávolítására, a kótakorongok csapjának előre- és hátratolására, valamint a szorító rúd működtetésére stb. szolgál. Ezenkívül ide tartozik egy oly szerkezet is, mely laz egyik dobot megállítja, mihelyt a másik dobnak működésbe kell jönnie és melynek leírását későbben fogjuk megadni. A fő-, a segéddob, valamint az ezekkel öszszefüggő részek együttesen a (40) váz által hordatnak, mely az (1) szekrény egyik oldalfalához van erősítve. Ezen részek szorosan egymás mellett vannak elrendezve és súlyuk a szekrény egyik fala által hordatik, a mikor is azoknak alátámasztása biztosítva van. A fődobot a (41) kézi forgattyú (2. ábra) által húzzuk föl, melyet a (42) tengelyre illesztünk, mely a (44) motollakerékbe fogodzó (43) fogaskereket hordja. Ezen (44) kerék egy, a rajzban föl nem tüntetett spirálrúgó belső végével áll összeköttetésben. A (44) kerék, ellenkező irányban való elforgatása ellenében a vele kapcsolódó (44x) kilincs által akadályoztatik meg (5. ábra), míg a dob maga a szokásos (45) fogaskerékkel bír, mely az egy és ugyanazon tengelyen ülő (46) és (47) fogaskerekek (8. ábra) és a (48) fogaskerék közvetítésével a (12) hajtó kereket forgatja. A (47) fogaskeréktől alkalmas kerékáttétel segélyével a (49) regulátor hajtatik, mely előnyösen a 9. és 10. ábrákban föltüntetett szerkezettel bír. Ezen (49) regulátor az (50) szárnnyal van ellátva, mely az (52) karral bír. A regulátornak ezen utóbbi része merev megállító kar gyanánt szerepel, úgy hogy az a megállító emeltyűvel rögtönösen kapcsolódván, nem hajlik meg, a mint ez már régen ismeretes. A (38) dob egyik homlokoldalán átlósan szembenfekvő (53) peczkekkel van ellátva, melyeknek rendeltetését későbben fogjuk részletezni. A (39) segéddob egy fél fordulata közbe"n az összes részeket működteti, kivéve a kótakorongokat, melyeket a fődob forgat egy fél fordulata közben. A fő- és a segéddob egymáshoz viszonyított erőkifejtése olyan, hogy a fődob egyszeri letekerődése alatt a kocsi által hordott összes kótakorongok lejátszódnak, míg a segéddob ez alatt a készüléknek összes többi részeit működteti, úgy hogy mindkét dobot egyszerre lehet fölhúzni, a mikor is fölhúzásuk egyenlő idő alatt foganatosítható. A (39) segéddob, mely a 13., 14. és 15. ábrában külön van föltüntetve, előnyösen a fődobhoz hasonlóan van elrendezve és a szokásos (54) fogaskerékkel ellátva, mely viszszaforgatása ellenében egy, a rajzban föl nem tüntetett kilincs által van biztosítva.