17495. lajstromszámú szabadalom • Jelzőkészülék hajók összeütközésének megakadályozására

fölvevőből és a kapcsolóval ellátott óra­műből áll. Egy megfelelő erős (A) telep egy (A') szikrainduktort (Rumkorft) helyez moz­gásba, a melynek (a) szekundér tekercs­végei egy Riglii-féle (B) radiátorral vannak összekapcsolva. Ezen készülék két nagyobb (b c) sárga­rézgolyóból (körülbelül 20 cm. átm.) áll, a melyek egy (1/) ruggyantacsőbe vagy egy hüvelybe úgy vaunak beeresztve, hogy az egymás felé néző félgolyók közötti hézag, pl. vazelinnel tölthető meg. A két nagyobb golyótól jobb- és baloldalt két kisebb (c c) golyó van alkalmazva, a melyeknek távol­sága a nagy golyóktól szabályozható. Ma­gától értetődő, hogy valamennyi golyó egy­mástól a leggondosabban van elszigetelve. Az (A') induktor (a a) szekundér vezeték végei a külső (c c) golyókkal vannak kap­csolva, és primér áram megindításánál vagy zárásánál szikrák pattannak a külső kis go­lyóktól a nagyokba, és az ezek között lévő vazelinen át, a mi által a villamos aether­hullámok keletkeznek. Ezen hullámok úgy terjednek minden irányban, mint a fény és ha a szikrainduktor szikrái 500 mm. hosz­szúak, a levegőn át minden egyéb vezető nélkül a 15 kilométerre, sőt még ezen túl­lévő fölvevő készülékre is hatást gyakorol­nak. a minek következménye a készülék jellege szerint erős hang vagy tiszta op­tikai jel. A Marconi-féléhez hasonló fölvevőkészű­lék (cohaerer) (D) pl. egy üvegcsövecske, a melybe 1—2 mm. távolságban pontosan szabályozható távolságú két kis (d d) ezüst tárcsa van szerelve. Ezen (d d) ezüst tárcsa között (d') vas, nikkel, vagy más fém re­szeléke foglal helyet, a mely reszelékré­szeknek az a sajátságuk, hogy meghatározott módon rendezkednek el egymás mellett, ha az (E) fémlemezeket, a melyek jelen eset­ben vörösrézből vannak és (e) rúd közvetí­tésével állanak a (d d) tárcsákkal kontak­tusban, aetherhullámok érik. Ezen (D) fölvevő készülék áramkörébe kapcsolt (F) áramfejlesztő úgy alkalmaz­ható. hogy hatását ugyanezen áramkörbe kapcsolt mágnesre, tűre, telefonra vagy ha­sonlóra csak akkor gyakorolja, ha a (D) fölvevő készülékben lévő (d') fémreszelék ellenállása a hullámsugárzás által csökken. Sok kontaktussal bíró fölvevő készüléket is alkalmazhatunk, a melynél az ezüst tár­csák két egymásba nyúló, de azért nem érintkező fésűn vannak elrendezve. Mivel a hullámok által egyszer érintett fémreszelék jó vezetőképességét az elektro­mos hullámok megszűnte után is megtartja, ezen oknál fogva a (D) fölvevőt, hogy új­ból jelt kaphassunk, meg kell ráznunk, for­gatnunk vagy megkopogtatnunk, a mi óramű, villamos kopogtató szerkezet vagy elektro­motor által érhető el. Ha ezen kopogtatás vagy rázás meg nem történnék, az első fölvett jel tovább tartana, és a Morse-betű­rendszer vagy más megállapodott hangjelek szerinti érintkezés lehetetlen volna. A jel­zett czél elérése végett alább leírandó be­rendezést alkalmazzuk. A kapcsolás leírását közöljük első sorban. Az (A) battériától vagy valamely tetszőle­ges más, árramforrásból kiinduló áram a (H' H") rúgók érintkezése alkalmával, a mi egy óramű vagy valamely hasonló szerke­zet (N) nyúlványainak behatása alatt meg­határozott időközökben önműködően törté­nik. pl. a rajzon föltüntetett nyilak irányá­ban halad az (A') Rumkorff-készűlék primér tekercsén át, míg ugyanakkor a (D) föl­vevő áramköre, mely (h h' h") úton halad, azáltal lesz megszakítva, hogy a (H) rúgó, mely a (H") rugóra támaszkodik, de ettől (h'") szigetelő tőke által vau elválasztva, a (H") rugóval egyidőben lesz az alább le­írandó óramű (N) orra által fölemelve és ezáltal megszűnik a (h') résszel való érint­kezés. A (T) billentyű lenyomás által az óraműtől függetlenül is bocsáthatunk áramot a szikrainduktor primér tekercsén át. de e mellett a fölvevő áram köre szintén (l)-nél lesz kikapcsolva. A fölvevő áram körébe van a (K) helyi battéria és egy érzékeny polarizált reális vagy mágnes közbeik­tatva. A helyi áramkör egy ébresztővel j vagy egyéb hangot adó optikai jelzővel van összekötve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom