17445. lajstromszámú szabadalom • Újítások gyűrűs fonó, kettős czérnázó és tekercselő gépeken

által magával menesztett tárcsa a bizonyos súrlódással kerületéhez fekvő fonalat támogatja a fonalvezetőnek a gyűrűn való végigvezetésében. Ezen egyszerű segédeszközzel sokkal gyorsabban fonhatunk, duplázhatunk, czérnázhatunk vagy tekercselhetünk, hunt ha az orsóra külön csévét vagy bobbinát illesztenénk. A találmány tárgya a mellékelt rajzokon van bemutatva. Az 1. ábra a segédtárcsának egy közönséges gyűrűs fonó- vagy kettőző gépnél való alkalmazásában mutatja, a hol is a részek kölcsönös állása azon időpontnak felel meg, midőn a fonal a tekercsnek csúcsára göngyölíttetik. A 2. ábra hasonló föltüntetésben azon állást mutatja be, melynél a fonal a tekercs kúpos részének alapja tájára göngyölíttetik. A 3., 4. és 5. ábrák különböző keresztmetszetű orsókat mutatnak be a fölillesztett tárcsákkal. A 3a., 6., 7. és 8. ábrák a tárcsáknak három foganatosítási alakját mutatják be keresztmetszetben. A '9. f

és 10. ábrák az 1. és 2. ábráknak megfelelő metszetek, a gyűrűnek módosítását mutatván be. A 11. ábra a gyűrű hajtó szerkezetét mutatja be egy fonógépnek oldalnézetén. A 12. és 13. ábrák két egymásra merőleges nézetben ezen hajtó szerkezetnek módosítását tüntetik föl. (a) a gépnek azon része, melyet gyűrűsínnek szoktak nevezni, (b) az ezen sínnel a szokásos módon összekötött gyűrűk egyike, (c) a gyűrűre illesztett fonalvezető, (d) az orsó, (e) egy az orsón lévő, részben kész tekercs (ú. n. cop), (f) a találmány lényegét képező tárcsa és (h) a fonandó, kettőzendő vagy czérnázandó stb. fonalat jelöli. A mint föntebb említettük, az (f) tárcsa a (d) orsón szabadon emelkedhetik és sülyedhet, de kénytelen avval együtt fordulni. Ezen czélból az orsó két oldalt laposításokkal lehet ellátva, mely(i) laposítások megfelelnek az (f) tárcsa czentrális lyuka keresztmetszetének; ugyanezen czélt érjük el, ha az orsónak egy vagy két oldalán (j) hosszhornyokat rendezünk el, melyekbe a tárcsának megfelelő kiugrásai benyúlnak; vagy lehet egyszerűen az orsónak és a tárcsanyílásnak háromszögletes vagy más erre alkalmas keresztmetszetet adni (3—5. ábrák). A fonandó, kettőzendő vagy czérnázandó (h) fonal az (f) tárcsa szélének érintésével ezen tárcsa alá a fonalvezetőn keresztül van vezetve és így jut az orsóhoz. Könnyen érthető, hogy midőn a (h) fonal az (e) copnak csúcsára tekertetik, a fonal aránylag hegyes szög alatt húzatik az (f) tárcsa kerületére, úgy hogy, midőn a tárcsa az orsóval együtt forog, kerülete, mely a (c) fonalvezetőn kissé túlnyúl, az utóbbinál gyorsabban mozog és a tárcsakerület meg a fonal közötti súrlódás elég arra, hogy a tárcsakerület és a fonalvezető között fekvő fonaldarafcot hozzájárultassa a fonalvezetőnek a gyűrű mentén való körülhúzásához. Ezen hozzájárulás még növeltetik azon körülmény által, hogy a fonalvezető áz orsó körül ugyanazon időben kevesebbszer fordul meg, mint az orsó maga, tekintettel az orsóra már rácsavarolt fonaltekerületek számára, úgy hogy a fonalvezető mindig késik a koronghoz képest. Ha azonban a (h) fonal a tekercsnek hengeres részére tekertetik, mint a 2. ábrában, akkor a fonal tompább szög alatt húzatik az (f) tárcsához, minek következtében a súrlódás a fonal és a tárcsakerület között, valamint a fonalvezető forgásának előmozdítása megfelelően csökkentetik. Az előzőkből könnyen megérthető továbbá, hogy a mily mérvben a tekercsnek átmérője a fonalnak lehuzatása következtében csökken, olyan mérvben lesz mindig kevésbé tompa a fonal és az (f) tárcsa által képezett szög, annál inkább nő tehát a fonal és a tárcsakerület közötti súrlódás, végeredményben tehát annál inkább mozdíttatik elő a fonalvezetőnek a gyűrűn való továbbítása is. Az (f) tárcsa normálisan a tekercsnek csúcsán nyugszik, a mint ez a 2. ábrából látható. Ha azonban a tárcsa lapos, mint az 1. és 2. ábrákban, vagy alsó oldalán konkáv, mint a 6. ábrában, akkor a (c) fonalvezető érintkezésbe jut vele, mihelyt az (a)