17218. lajstromszámú szabadalom • Újítások a sinek közötti és melletti árambevezetéssel bíró elektromos vasutak vezetékberendezésén és áramszedőin

czéljából készakarva igen könnyű súllyal készítjük. Az áramszedőnek kitérőkön, keresztezéseken stb. való áthaladására a következő elrendezéseket létesíthetjük (a következőkben az áram vezetésre szolgáló síneket «vezetéksínek»-nek fogjuk nevezni, a bizonyos alkatrészek vezetésére szolgálókat pedig egyszerűen «vezeték»-nek): 1. Az áramszedő sarúját oly hosszúra készítjük, hogy ez még az egyik vezetéksín végenek elhagyása előtt már is a következő vezetéksín végére kerül, vagy a sarút kengyelalakúan és oly szélesen képezzük ki, hogy az a keresztező pályasínnel párhuzamosan meghajtott, egymással szemközt lévő két sínvéget áthidalja. Az első foganatosítási alak túl hosszú kontaktussarút tételez föl, a másik már alkalmazásban lévő elrendezése ellenben kizárja oly oldalas védő fáknak a vezetéksín számára való elrendezését, melyeknek a vezetéksíiméi kissé magasabbra kell nyulniok. 2. Az áramvezető az egyik vezetéksín végének elhagyása után a kocsin elrendezett ütközőleg esik le, de soha sem oly mélyre, hogy az a keresztezendő pályasínhez ütközhetne. Ha ezen elrendezésnél a fölfüggesztés oly rudak segélyével történik, melyek fölső végükön hosszúkás lyukakkal vannak ellátva, akkor az áramszedő a vezetéksín elhagyása után oly mélyre esik le, míg a hosszúkás lyukak fölső határ fölülete a kocsin megerősített csapra nem fekszik föl. A sarú vagy a kerekek kopása következtében beálló változások helyreigazítására vagy a lyukak hosszát módosítjuk, vagy pedig a kocsin megerősített ütközőt állítjuk el. Ha az áramszedő fölfüggesztésére két egymással párhuzamos és a kocsin forgathatóan ágyazott emeltyűt alkalmazunk, ezen emeltyűk for. gathatásuknál egy a kocsin megerősített ütközőre esnek, mely megfelelő beállító szerkezettel lehet ellátva. Ha a fölfüggesztő emeltyűk egymással össze vannak kapcsolva, akkor csak egy ütköző, egy beállító szerkezet és csak egy az áramszedőt a vezetéksínre szorító rúgó szükséges. A másik sínvég elérésénél a függélyes irányban mozgatható és vezethető áramszedő a fokozatosan emelkedő pályasínre újból fölfut. Ezen szerkezetet azonban csak akkor foganatosíthatjuk ezélszerűen, ha a vezetéksín a pályasínek fölött elegendő magasságban van elrendezve, mivel máskülönben ezen szerkezet túlságos pontos utánállítást igényel. 3. Az áramszedőt oldalas széntalpalakú toldatokkal vagy görgőkkel látjuk el, melyek a tulaj donkép eni kontaktussarútól ezélszerűen el lehetnek szigetelve. Ezen oldalas szántalpak vagy görgők a vezetéksínnek minden megszakítása előtt külön e czélra elrendezett vezetékekre futnak föl, mi által az áramszedő a vezetéksín egész megszakítása mentén megemelten tartatik. A vezetéksíneknek a pályasínekkel való keresztezési pontján ezen elrendezés az 1. alatt említett széles kengyelt helyettesíti, mert a mikor az áramszedő egyik oldalán lévő szántalp vagy görgő még az egyik esetleg már szintén megszakított vezetéksín mellett lévő vezetéken fekszik föl, az áramszedőnek másik oldalán lévő szántalp vagy görgő már a pályasínkeresztezés túlsó oldalán lévő vezetékre került. 4. Kitérőknél, keresztezéseknél stb. a pályától oldalt azon pontokon, a hol a sínek közé fektetett vezetéksíneket meg kell szakítanunk, oly segédsín van elrendezve, melyre egy a kocsin forgathatóan ágyazott emeltyű egy kis szántalppal vagy görgővel fölfut és ez által egy tengelyt bizonyos mértékben elforgat, a mit az áramszedő megemelésére használunk föl. Az áramszedő ilyenkor addig tartatik megemelt állásában, a míg az oldalas széntalp vagy görgő a segédsínen fölfekszik. 5. A 4. alatt említett elrendezésnél használt szántalppal vagy görgővel ellátott emeltyűket a futókerekek között is lehet a kocsin forgathatóan elrendezni, mely emeltyűk ezen esetben a pályasínek közé fektetett segédsínre a 3. alatt említett módon futnak föl és ez által valamely tengelyt elforgatva az áramszedő megemelését idézik elő. 6. Fölváltva a vágánynak jobb- és baloldalán, kevéssel a vezetéksín végei előtt