17208. lajstromszámú szabadalom • Hengercsapágy
módosított alakját mutatja be, melynél a ferdén lemetszett (15) fölületek elmaradnak. azonban a 9. ábrában föltüntetett alak még előnyösebb. A 8. ábrából látható, hogy a főhengerek, a ferdén lemetszett fölületek alkalmazása nélkül miként változtathatják meg helyzetüket a kerékagy (27) tengelyével szemben, míg a 9. ábra azt mutatja, hogy ilynemű helyzetváltoztatás a ferdén lemetszett fölületek alkalmazása mellett nem fordulhat elő. A csapágy összeállításánál először a főhengereket helyezzük el (2) belső hüvely futólapja körül és ideiglenesen valamely rugalmas szalaggal összekötjük. Erre (1) külső hüvelyt, miután belőle (13) részt eltávolítottuk, a főhengerekre toljuk és (13) részt ismét beletesszük, miáltal a főhengerek és a két hüvely szilárdan összetartatnak. Ezután az elkülönítő hengereket a főhengerek közé helyezzük, mi oly módon történik, hogy azokat ott toljuk be szorosan a (2) hüvely mellett a főhengerek közé, a hol az utóbbiak közt levő tér nagyobb. Ekkor az elkülönítő hengereket kifelé toljuk, miáltal vékony középrészük a főtengelyek közé helyezkedik oly czélból, hogy (9) gyűrűket az elválasztó hengerek közé betehessük, mire (7) karmantyúkat kívülről az elkülönítő hengerek kinyúló végei fölé és (8) kiugrásokra toljuk s a belső hüvelyen megerősítjük. A ferdén lemetszett föliilettel ellátott (13) részt az 1. ábrán föltüntetett alakban képezhetjük ki és megfelelő módon szilárdan megerősítjük, minthogy ez tartja össze az egész csapágyat és csupán a gyárban vehető le. Ha az elkülönítő hengereknek a 7. ábrában bemutatott azon alakját alkalmazzuk, melynél a főhengereket hosszirányukban rögzítő, ferdén levágott fölületek elmaradnak. úgy a csapágy kevésbbé pontos elkészítése mellett a főhengerek helyes állásukból kitérhetnek s a 8. ábrában föltüntetett helyzetet vehetik föl, ez okból legelőnyösebb a 9. ábrában bemutatott alakot használni. Az ily módon összeállított csapágy nézetét a 3. ábra mutatja be. (2) hüvelyt lazán tolhatjuk a kerékpár, vagy hasonló jármű tengelyére, míg a hüvely a kerékagyban lazán fekszik, vagyis az egyes részek nem feküsznek szorosan egymáson, úgy hogy szükség esetében egyik vagy másik hüvely csapágyfölűletül szolgálhat, ha a hengeres csapágy megsérülne. A 4. ábra egy kerékpárnak kerékagyát mutatja be, melynek mindkét végét a jelen találmánybeli csapággyal szereltünk föl. (16) gyűrű (3. és 4. ábrák) megakadályozza, hogy a csapágy a kerékagyba becsússzék és a csapágyat azon (17) csavaranya rögzíti, mely a kerékpárváz (18) villáját tartja. A tengely két végén csavarmenettel bír, különben teljesen sima. A 6. ábra oly kerékagyat mutat be, melyet akkor használunk, midőn a csapágyról (16) gyűrű hiányzik. Ilyenkor a kerékagyat (20) kiugrással látjuk el és (1) külső hüvelyt (17) csavaranya ehhez szorítja; a villák végeit sohasem a csapágyhoz, hanem a tengelyen levő (21) lapokhoz szorítjuk. A villák végei és a csavarok körülzárják tehát a csapágyat, azonban nem szoríttatnak erősen hozzá. A hengerek működését a 2. ábrából láthatjuk. Ha a kerékagy (22) nyíl irányában forog, (1) hüvely ugyanezen irányban, (3) főhengerek pedig (23) nyíl irányában forognak. Következőleg az elkülönítő hengerek az ellenkező irányban forognak (25 nyíl); mivel azonban ezen hengereknek megvastagított végei (7) karmantyúk belső föliiletén futnak, (5) hengerek (7) karmantyúkban (26) nyíl irányában fognak forogni, vagyis azon irányban, a melyben a főhengerek forognak a tengely körül. A különböző hengerek mozgási irányai tehát megegyeznek. Hogy azonban a súrlódás a lehető legcsekélyebb legyen, a hengereknek ugyanazon sebességgel kell a tengely körül forogni. Az elkülönítő henger megvastagított vége átmérőjének ugyanazon viszonyban kell állania a vékony középrész átmérőjével, mint a milyen viszony van a (7) karmantyúk belső átmérője és az (1) hüvelyen levő futólap között.
