17000. lajstromszámú szabadalom • Aluminium-magnezium ötvözet
— 2 -hoz hasonlóan fehér lánggal tovább égnek». A második ötvözet számára 4 equiválens Al. és 1 equiválens Mg.-ot hozott össze, a mikor is «egy félig képlékeny masszát nyert, mely talán bensőleg hozzáömlesztett chlornátrium folytán azon sajátságos tulajdonsággal bii't, hogy vízben egy nap leforgása alatt hydrogén fejlesztése nélkül vékony fémlemezekké változott át.» Wöhler az általa előállított két ötvözetről a következő Ítéletet mondja: «Mindkét ötvözet nyilván keverék, mely bizonyos, salmiakoldatban és hideg nátronlúgban oldhatatlan vegyületeket tartalmaz megömlesztett állapotban. Mindkét ötvözet salmiakoldatban zinnfehér, erősen fénylő fémpor kiválasztása mellett erélyesen fejleszt hydrogént. Az oldat sok magnéziát tartalmaz és az alumíniumban gazdagabb ötvözet oldatai magnézium-aluminát által zavarossá vannak téve.» Parkinson kísérletei alapján a következő Ítéletet mondja (lásd Journal of Chemical Soeiety 5., 117. és Journal für Praktische Chemie 1867., 101. kötet, 357. oldal): «A magnesium-aluminium-ötvözetek egyike sem ígér gyakorlati alkalmazhatást a művészetekben», még pedig, a mit különösen hangsúlyoznunk kell, oly időben, midőn Wöhler kísérletei rég közkinccsé váltak. Az összes szakemberek, a kik az aluminium-magnézium-ötvözet előállításával fogr lalkoztak és ezen ötvözet tulajdonságait tanulmányozták, egyhangúlag azon véleménynek adtak kifejezést, hogy az ilyen ötvözet rideg, igénytelen és semminemű gyakorlati alkalmazásra nem képes. Sőt ezen vélemény még a legújabb időkig is változatlanul fönnállott. Bizonyítékul szolgál erre azon körülmény, hogy egy modern író, mint a milyen Ríchards, a ki az aluminiumkérdéssel tüzetesen foglalkozott, «Aluminium» czimű művének 1890. II. kiadásának 400. oldalán semmi mást nem említ meg, mint Wöhler kísérleteit és eredményeit, a mennyiben ugyanazon összetételű Al2 Mg. (69"2°/0 Al.-ötvözetet) és Mga Al. (36% Al.ötvözetet) említi meg és ugyanazon következtetéseket vonja le, mint Wöhler, még pedig oly időben, midőn — ellentétben Wöhler idejéhez — az alumínium g azdasági jelentőségéhez már semmi kétség sem fér. Az alumíniumból és magnéziumból álló alkalma/iható munkaötvözet előállításával járó fáradozások sikertelenségeinek okait főleg abban kell keresnünk, hogy mindenek előtt egyik kutató sem ismerte föl azon későbben leírandó és a föltaláló által készített próbákon beigazolt hatást, melyet a magnézium meghatározott arányokban való hozzákeverésére az alumínium megmunkálhatóságára gyakorol, hogy továbbá azon fölismerés hiánya következtében az alumínium és magnézium ezen viszonyát egyáltalában nem vizsgálhatták meg és végre hogy a magnéziumnak az említett tulajdonságok elérésére szükséges mennyisége rendszeres kísérleti sorozatban nem volt megvizsgálható. E helyett Wöhler, az egyedüli, a ki általában keverési arányokat említ, megelégszik azzal, hogy a két fémet egyenlő mennyiségben vagy equiválens súlyuknak többszörösével összekeverje, tehát a mit a továbbiak folyamán be fogunk igazolni, messze azon határtól kezdte kísérleteit és ezen határtól folyton távolodott (a helyett, hogy ahoz közeledett volna), mely határ lényegében a megmunkálhatóság számára mérvadó. Végre a régi kísérletek sikertelenségének harmadik okát abban kell keresnünk, hogy az ötvözet két komponense nem állott azon tisztaságban rendelkezésre, mely okvetlenül szükséges, hanem hogy azok (valószínűleg) az alumínium előállítási módja szerint nátriumot, szenet vagy nitrogént tartalmaztak. Ezen föltevés azért valószínű, mivel maga Wöhler is azt mondja, hogy ötvözetei vízben fölbomoltak és továbbá Muspratt egyik művében másnemű kísérletek alapján szintén a levegő és víz káros hatását említi meg, míg a föltalálónak vegyileg tiszta alumíniummal és magnéziummal megejtett kísérleteiből kitűnt, hogy az ilyen aluminium-magnézium-ötvözet a levegőnek és víznek absolute ellentáll. Ezen tények a Wöhler által aluminummagnézium-ötvözetéhez használt alumínium eredetével szemben, mely alumíniumot Wöh-
