17000. lajstromszámú szabadalom • Aluminium-magnezium ötvözet

ler legelőször (1827) aluminiumchloridnak káliummal való izzítás útján szürke por alakjában és későbben aluminiumchloridgőzöknek fölhevített nátriumra való behatása által kis golyócskákban nyert, beigazolja azon föltevést, hogy a Wöhler-féle és a későbben előállított ötvözetek, melyek ugyanazon hátrányokat mutatják föl, az említett nátrium tisztátlanságokat tartalmazták. Még a későbben Wöhler után előállított alumínium is erős hozzákeveréseket mutatott föl. Bunsen 1854-ben a chlóraluminium és chlornátrium kettős sóját a galvánáram segédével fölbontván, az alumíniumot szintén por alakjában nyerte. 1856-ban Daville Claire fáradozásai útján az alumíniumot hasonló módszerek szerint, még pedig részben kryolithtal kevert aluminiumchloridnak nátrium segélyével való redukálása által gyárilag állították elő. Csak az utóbbi idők elektrolytikus eljárása tette lehetővé, hogy ezen fémeket igazán tiszta állapotban kapjuk. Föltaláló már most számos kísérletei alapján azon meggyőződésre jutott, hogy ha a tiszta, minden tisztátlanságtól (különösen nátriumtól, széntől, nitrogéntől) ment alumíniumhoz a magnéziumot sokkal kisebb arányokban keverjük hozzá, mint a milyenekkel Wöhler kezdte, akkor az aluminiummagnézium-ötvözet kitűnő megmunkálható képességet nyer. Ezen kísérletek különösen azt mutatták, hogy az említett tulajdonságok elérése ezéljából 100 súlyrész alumíniumhoz 10-nél kevesebb és 30-nál több súlyrész magnéziumot nem szabad hozzákevernünk és hogy 100 rész alumíniumra 10—25 rész magnézium a legkedvezőbben hat. Wöhler ezzel szemben a jelen arányokra átszámítva 100 rész alumíniumhoz 44-444 rész magnéziumot, sőt a második ötvözeténél 100 rész alumíniumhoz 187 rész magnéziumot használt. A 100 rész alumíniumhoz a magnéziumnak 30 részén túl való adagolása következtében az ötvözet rideggé válik, a mit különben már maga Wöhler is konstatált. Ha 100 rész alumíniumhoz 10 rész magnéziumot keverünk hozzá, akkor ezen ötvö zet a hengerelt zink mechanikai tulajdonságaival bír. 1^0 rész alumíniumból ós 15 rész magnéziumból álló ötvözet megfelel az öntött, jó sárgaréznek. Ha 100 rész alumíniumra 20 rész magnézium esik, akkor a fém a lágy rézöntvény vagy a kemény sárgarézhuzal tulajdonságaival bír, míg ha 100 rész alumíniumra 25 rész maguézium esik, akkor az ötvözet mechanikai tulajdonságait illetőleg a közönséges rézöntvénynek felel meg. Ezen ötvözetet a tiszta alumíniumhoz hasonlóan híg folyós állapotban önthetjük. Az önt vénydarabokról megmunkálás közben lioszszú spirális forgácsokat, a sárgarézhez hasonlóan vághatunk le; a leesztergályozott fölületek tükörsimák és ezüst fényűek; abba mély, éles profilú csavarmeneteket vághatunk; a furatok igen tisztán sikerülnek, a reszelő szép, szabályos és tiszta vonást idéz elő, anélkül, hogy «szakítana» és anélkül hogy eltömődnék. Reszelés közben a szokásos jellemző hangot lehet hallani. Eddig az alumínium megmunkáltatására csak durva és közepes reszelőket lehetett használni, természetesen a pontosság kárára, míg a jelen ötvözet megengedi még a legfinomabb reszelők alkalmazását is. A tiszta alumíniumot késsel úgy vághatjuk, mint a zinket, míg a jelen ötvözet a kés alatt úgy viselkedik, mint a rézöntvény. Különösen a lágyabb ötvözetek (100 Al. és 10—15 Mg.) igen plastikusak, a mennyiben azokat hidegen kovácsolhatjuk, lemezekké hengerelhetjük, csövekké és sodronnyá húzhatjuk úgy, hogy azok még a tiszta alumíniumnak ezen tulajdonságaival is bírnak. A jelen ötvözet keménysége és szilárdsága oly tetemes, hogy abból még tengereket, csapkúpokat stb. készíthetünk. A fényesítést kiváló fokig foganatosíthatjuk, a mikor is az a légköri behatásoknak nagy mértékben ellenáll. Az ötvözet színe majdnem ezüstfehér, ellentétben a kissé igénytelen (szürkére) festett alumínium sziliéhez képest. A megmunkálhatóság ezen kiváló tulajdonságán kívül a jelen aluminium-magnézium-ötvözet még azon megbecsülhetetlen előnnyel is bír, hogy a tiszta alumínium fajsúlya, nem hogy nagyobbodott, hanem ellenkezőleg csökkentve van.