17000. lajstromszámú szabadalom • Aluminium-magnezium ötvözet
Megjelent IÍKX). évi január l»ó 34-én. LEIRAS XIIIá. OSZTÁLY. ————————————————————1 1IIB—I —U. — IB JI H HBI IBIIIIIII • . .• I III ||» M II •!> •• 11III II TTn" " T m —TT Aluminium-magnesium ötvözet. D1 1 MACH LAJOS ORVOS JENABAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 julius hó 10-ike. Elsőbbsége 1898 nov. hó 11-étől kezdődik. Az alumíniumnak legértékesebb tulajdonságát, annak csekély fajsúlyát nem használhattuk ki eddig a kivánt mértékben, mivel nem lehetett a tiszta alumíniumot vágó szerszámokkal tisztán megmunkálni. A megmunkált fölületek hasadékokat mutatnak, a forgácsok rövid szilánkok, mivel a szerszámok nem vágnak, hanem szakítanak. A reszelők egynéhány húzás után eldugúlnak, úgy hogy a reszelőt vezető kéz inkább eredménytelen dörzsölést, mint forgácsoknak lereszelését érzi. Ebben a tekintetben a tiszta alumínium még a réz tulajdonságai mögött áll, melynek megmunkáltatása tudvalevőleg már is nagy nehézségeket okoz. Ezen oknál fogva már rég arra törekedtek, hogy az alumínium technológiai tulajdonságait nehéz fémeknek, pl. réznek, nikkelnek stb. adagolásával javítsák, ami azonban csakis a fajsúly növelésével volt lehetséges. Daczára annak, hogy ezzel az alumínium főelőnyét áldoztuk föl, mindazonáltal az elért* javítások nem feleltek meg a követelményeknek, mivel lehetetlen volt az ezen bár nagyban használt alumíniumötvözetekből, pl. az alumíniumnak 6% rézzel való ötvözetéből készült munkadarabokon tiszta fölületeket esztergályozás, gyalulás, marás vagy éles menetű, nem «kenődő» tehát ellenálló csavarmeneteket előállítani. Ép úgy lehetetlen volt az ilyen ötvöze -tek megmunkálására finom reszelőket alkalmazni. A jelen találmány tárgyát már most oly alumíniumötvözet képezi, mely a vágó szerszámokkal való megmunkálást lehetővé teszi és melynek fajsúlya egyúttal kisebb a tiszta alumínium fajsúlyánál. Számos kísérlet alapján föltaláló azt konstatálta, hogy a kisebb (1-74) fajsúllyal bíró magnézium bizonyos arányokban ötvözeteket képez az alumíniummal és hogy ez utóbbinak a mechanikus megmuukálhatóság és sziládság mindazon előnyeit kölcsönzi, melyekkel az alumínium tiszta állapotban nem bir. Az alumínium-magnézium ötvözet előállítására vonatkozó kísérletek már az alumínium fölfedezése korában kezdődtek. így már Wöhler az említett fémekből két ötvözetet állított elő (lásd: Analen der Chemie und Pharmacie 1866. 138. kötet, 253. lapon). Az első ötvözetet úgy nyerte, hogy az Al. és Mg. súlyegyenértékiik(27,5 : 12) arányában hozta össze egymással, a mikor is egy «zinnfehér, kiválóan rideg, forgácsos törésű masszát nyert, melynek darabjai izzó hőségben meggyújthatok és a magnézium-
