16796. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés aprítógépek hűtésére

—— - 2 -hü tő kígyót lehet elhelyezni és ezen egy vagy a rendes hőmérséklettel bíró, vagy mesterségesen erősen lehűtött hűtőfolyadékot átvezetni. Ez a hűtőfolyadék víz vagy sóoldat, vagy gáz, levegő, szénsav, ammóniák stb. lehet. A használt gázt vagy beszívathatjuk, vagy befuvathatjuk, vagy előzetesen sűrített gázt használhatunk, mely saját feszültségének hatása alatt jut a hűtőbe. A hengerrel vagy az aprítást végző más munkafölülettel közvetlen kapcsolatba hozandó tartály feneke egy vagy több fémből vagy más oly anyagból áll, melyek a hőt j ól vezetik, de nem túlságosan kemények úgy, hogy a munkafölületet meg nem sértik. Antimon, réz, ón, sárgaréz, általában ágy fémek erre a czélra igen előnyösen használhatók. Ezek a fémek vagy anyagok, melyek a tartály érintkezési föliiletét képezik, a tartály többi falainak készítésére is használhatók. Azonkívül az érintkezési fölületek ama föliilettel, melyet a tartály föd, teljesen vagy részben érintkezhetnek. Végül a fölületek különböző módon is kiképezhetők, így pl. — mint az a 4. ábrán látható — bordákkal láthatók el, melyek különböző módon alakíthatók, vagy pedig a fölíilet kefeszerűen képezhető ki (6. ábra), mely esetben a kefét hajlékony rudacskák képezik és a henger fölületére fekszenek, végül a fölűletet egyes lemezkötegekkel is el lehet látni stb. A tartályok minden oldalon (3) csőcsonkokkal vannak ellátva, melyek közvetlenül közlekednek a (4) be- és elvezetőcsövekkel Ezek a (3) csőcsonkok arra szolgálnak, hogy a tartályt a henger fölületére szorítsuk, tehát a (6) keretben eltolhatóan szerelt (5 rugókra fekszenek. A (6) keretek az (1) henger (7) csapágyával vannak összekötve. A (8) nyomócsavarok lehetővé teszik, hogy a hűtőtartály alsó föliiletét a henger fölületére szorító (5) rugók feszültségét szabályozhassuk. Mint azt már bevezetőleg jeleztük, akkor is kedvező eredményt érünk el, ha a henger fölületére hideg levegőt vagy valamely hideg vagy hűtött gázt hagyunk hatni, még pedig egy minden oldalról zárt térben, melyet a gép állványában valamely módon létesítünk. A levegő vagy gáz ekkor a vezetés és sugárzás hatása alatt fölmelegszik és a hengerektől a súrlódás következtében fejlődött hőt elvonja. Hogy a lehűtést lehetőleg hathatóssá tegyük, czélszerű, ha a hideg légáramot a henger ama pontjára irányítjuk, hol a gépben megmunkálandó anyag szétdörzsölése, fölaprózása stb. végbemegy. Ez legczélszerűbben egy áttört cső segélyével történhetik, mely lehetőleg a henger munkaövében fekszik. Könnyen érthető, hogy a hengerbe vezetett anyagok a henger forgása következtében a hűtőgáz egy részét magukkal viszik, mely azután a jelzett anyagokkal bensőleg keverődík és így azt idézi elő, hogy ezektől az anyagoktól a hő abban a pillanatban vonassek el, melyben keletkezik. A 7. ábrán a jelzett eljárás kivitelére szolgáló berendezés látható. Ebből a czélból a két, a töltőgaratot képező (9) fal. melyeknek az a föladatuk, hogy a gabonát vagy más anyagot az (1) hengerek közé vezessék, (10) lemezekkel van fölszerelve, mely lemezek első élei (11) nemezcsíkokkal vannak bevonva, úgy, hogy a (10) lemezek szorosan az (1) hengerek kerületére feküdjenek és a (10) lemezek és (1) hengerek között minden oldalról zárt tér keletkezzék. Ebbe a zárt térbe vezet a (12) cső, melyen levegőt vagy más hideg gázt vezetünk be, ez a levegő a csövön levő (13) hasítékon áramlik ki, az (1) henger munkafölületét éri és azt hűti A (10) lemezeket a (14) falakon is lehetne alkalmazni, ebben az esetben a hideg gázzal telt tér, tehát a gáz expanziója is nagyobb fog lenni. Az alkalmazott gázt valamely ismert módon lehet a kellő mértékben lehűteni, ez a lehűtés például oly módon végezhető, hogy a gázt először sűrítjük, azután a hűtendő gépben kiterjedni engedjük, vagy pedig a gázt külön hűtőgépekben hűtjük le stb. Mindezen esetekben azonban az egy vagy luás ismert módon előállított hűtőfolyadékot