16753. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő telefonközpontokkal bíró telefonhálózatok állomásain

annyi kocsi tartozik, a hány csoportra osztatnak az előfizetők, végűi pedig külön tagok vannak csoportokban elhelyezve, mely tagokhoz a különböző előfizetők tartoznak. A szóban lévő találmány tárgyát képező újítások kizárólag az előfizetők állomásaira vonatkoznak. A központ teljesen változatlan marad, a következőkben ezért nem is fogom a bekapcsolásnál a központon végbe menő folyamatokat leírni, hanem csupán csak az előfizető állomását ismertetni. A csatolt rajzokon egy ily állomást ábrázoltam, nevezetesen az 1. ábra az állomáson alkalmazott készülék axonometrikus képe, a 2. ábra nagyobb méretben rajzolt séma, melyen a különböző tagok között lévő kapcsolat látható, a 3. ábra a készüléket bezáró szekrény elölnézete, a szekrényt nyitva képzeltük, hogy az ajtóra szerelt részek láthatók legyenek. A 4. ábra a szekrény keresztmetszete, az 5. és 6. ábra a számláló részletrajza, a 7.. 8. és 9. ábra az átkapcsoló, melynek segélyével a szekrényben lévő és a kapcsolásra szolgáló berendezéseket, illetve a beszélő készülékeket a vonalból kikapcsolhatjuk. Tudjuk azt, hogy a központon lévő bekapcsoló készüléket ellenkező irányú áramhullámok működtetik, melyeket a következőkben egyszerűség okáért pozitív és negatív hullámoknak fogunk nevezni, még pedig negatív hullámnak azt, mely az előfizetőnél lévő telep belső sarkától kiindulva ugyanezen telep negatív sarkához megy, pozitív hullámnak pedig azt, mely a jelzett telep pozitív sarkától kiindulva ugyazezen telep belső sarkához megy. Ha a készülék nyugalomban van, t. i. mielőtt az előfizető kapcsolatot létesít, az előfizetőnek a központon lévő kommutátorának karja a njmgalmi szektoron fekszik, ezért szükséges, hogy a kart a nyugalmi szektorról az első csoporttal kapcsolt szektorra állítsuk, mi két negatív áramhullám létesítésével történik. Tudjuk, hogy bármelyik szektorra akarjuk is állítani a kommutátor karját, mielőtt annak szektorról szektorra való elmozdulását előidézhetnék, két negatív áramhullámot kell létesíteni, melyek a kart a nyugalmi szektorról az első, egy kocsicsoporttal kapcsolt szektorra állítják. A Wallace-féle, illetve a már előtte Freudenberg által is használt állomásnál ezt a két negatív áramhullámot egy külön forgattyú segélyével kellett létesíteni, mely után közvetlenül a kellő szánni pozitív áramhullámot kellett létesíteni. A szóban lévő találmány szerint a szükséges tagokat kombináltam, úgy hogy egy és ugyanazon fogantyú segélyével létesíthetem a két negatív áramhullámot és a kellő számú pozitív áramhullámot. Ez a kombináczió oly módon történik, hogy az (a) ebonitdobon (3. és 4. ábra) két (b) és (c) vörösréz korongot (3. ábra) alkalmazok. A (b) vörösrézkorong, mely a negatív áramhullámok létesítésére szolgál, két kiugró (bl bl) résszel (2. ábra) van fölszerelve és a korong tulajdonképeni kerületén egy (d) rúgó súrlódik, mely az (a) ebonitdob forgása következtében egy másik (e) kefével jöhet kontaktusba. A második (c) fémgyűrű tíz kiugró (cl cll cl 11.. clO) résszel van ellátva (2. és 3. ábra), a tulajdonképeni gyűrű fölűletén az (f) kefe súrlódik és az (a) ebonitdob forgása következtében — mely dobon a (c) gyűrű meg van erősítve — a (cl cll elli... clO) kiugrások egymásután kontaktusba jöhetnek egy másik (g) kefével. A két (b) és (c) gyűrű fölerősítése az (a) dobon oly módon történik, hogy az (e) kefe az (a) dob forgása következtében egymás után érje a (bl bll) kiugrásokat, mielőtt a (g) kefe a (cl cll... clO) kiugrásokat érné. Az (a) dob egy (h) tengelyre van ékelve, mely a készülék szekrényében megerősített (i) lemezekbe van ágyazva. Az (a) dob köze pén egy fogazott (j) kerék van alkalmazva, mely az (l) tengelyre ékelt (k) fogaskerékbe fogódzhatik, az (m) szekrény külsején egy (o) forgattyú van alkalmazva, mely az (1) tengelynek forgását idézi elő. Minhogy az (a) dobot csak egy értelemben szabad forgatni, a dob egy (p) kilincses kerékkel van kapcsolva, melybe az egyik (i) lemezre szerelt kilincs fogódzik. A négy (d e g) és (f