16753. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő telefonközpontokkal bíró telefonhálózatok állomásain

- 3 -kefe az ugyancsak a két (i) lemezre szerelt (q) szupporton van megerősítve. A (d) kefe az (1) vezeték segélyével van a telep negatív sarkával kapcsolva. Az (e) kefe és az (f) kefe a (2) és (3) drót segélyével a (4) kontaktushoz csatlakozik, mely normális viszonyok között egy kommutátor segélyével a (8) kontaktushoz van kötve. Ez a kontaktus az (5) drót segélyével az egyik (6) vonaldróttal van kapcsolva. A (g) kefét a (7) drót a telep pozitív sarkával kapcsolja. Vizsgáljuk meg most, hogyha az (0) forgattyú segélyével az (a) dobot forgatjuk, ennek következtében milyen áramhullámokat létesítünk. Mikor az (e) kefe a (b) kiugrással kontaktusba jut, a telep áramköre záródik. Tényleg, ha egy pillanatra föltételezzük, hogy a (4) és (8) lemezek egymással kapcsolva vannak, ép úgy a (9) és (10) lemezek is, az áram, mely a középső sarokból indul ki, a (11) dróton a (9) lemezhez megy, innen a (10) lemezbe megy át és a (12) dróton a (13) vonalvezetékbe, onnan a központba jut, a (6) dróton visszatér az (5) drótba és innen a (8) lemezbe megy. Az áram ettől a lemeztől a (4) lemezbe áramlik, mellyel föltevésünk szerint kapcsolva van. A (4) lemeztől az áram a (14) dróton az (e) keféhez, a (bl) kontaktushoz és az evvel egy darabból álló (b) gyűrűhez megy. Az áram ekkor a (d) kefébe és az (1) dróton a telep negatív sarkához jut. Látjuk már most, hogy az (e) kefe és a (bl) kiugrás érintkezésénél az előfizető áramköre a központi készüléken át zárva van és a központra negatív áramhullám megy. Ez a központi kommutátor működtetésére szolgáló első negatív áramhullám. A második negatív áramhulláinot akkor létesítjük, mikor az (e) kefe az (o) forgattyú további forgatásánál a másik (bl 1) kiugrással jön kontaktusba. Ha ily módon két negatív áramhullámot létesítettünk, az (a) dob további forgatásánál a (g) kefe jön a (c) gyűrű (cl) kiugrásával kontaktusba. Ha ez a kontaktus létesül, az előfizető telepe a központon pozitív áramhullámot bocsát, mint azt később látni fogjuk. A telep pozitív sarkától kiinduló áram a (7) dróton a (g) kefébe, innen a (c) gyűrű (cl) kiugrásába és az (f) kefébe megy, a (14) dróton az áram a (4) lemezhez áramlik, innen a (8) lemezbe megy és végül az (5) dróton és a (6) vonalon a központra megy, a (13) vonaldróton visszatér és a (12) dróton a (10) lemezhez megy. Ettől a lemeztől az áram a (9) lemezhez megy és a (11) dróton a telep közös sarkához tér vissza. Következik ebből, hogy valahányszor a (g) kefe az egyik (el cll ... clO) kiugrással kontaktusba jön, az előfizető telepe egy pozitív áramhullámot bocsát a központba. Ez a berendezés, ép úgy mint a készülék többi működő tagja is, az (r) burkolattal lefödött (m) szekrényben van elhelyezve. A burkolaton egy (s) nyílás van alkalmazva, melyen az (o) forgattyú forgatásánál a 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 és 9 számok válnak láthatóvá. Ezek a számok a (c) gyűrűre vannak írva ós oly módon vannak elhelyezve, hogy az előfizető leolvashassa hány pozitív áramhullámot bocsátott a központba. Ha a kérdéses előfizetőnek a (7) csoportba tartozó előfizetővel akar beszélni, az (o) forgattyút addig forgatja, míg az (s) kivágásnál a 7 szám nem válik láthatóvá. Ha ez megtörtént, a számláló művet kell az előfizető állomáson oly módon beállítani, hogy az előfizetőnek az illető csoportba tartozó sorszámát mutassa. Tegyük föl, hogy a fölhívó a 7-ik csoport 548-ik előfizetőjével akar beszélni. Mikor a (0) forgattyút annyira elforgatta, hogy az (s) nyilason a 7 szám válik láthatóvá, a számlálóművet állítja be az 548 számra. Ezt a műveletet fogjuk bővebben ismertetni. A Wallace-féle 10312. sz. szabadalom szerint a számlálómű egy sor egymástól függően forgó kerékből áll, melyek forgatására megfelelő fogaskerékrendszerre ható elektromágnesek szolgálnak. Ennek a rendszernek az a nagy hátránya, hogy tetemes erő, tehát nagy feszültség és így sok elemből álló telep szükséges. Ezen hátrányon akként segítünk, hogy a