16539. lajstromszámú szabadalom • Újítások hűtőkészülékeken
— a — és elnyelető fölösleges melege a vizes edény 1 falán át gyorsan elvész és a víz hőmérséklete még mielőtt a vizet újból fölhasználnék, a kellő mértékben lesiilyed. Ennek következtében ugyanazt a hűtővizet ismételten lehet használni, miért is a készüléket vízvezetékkel összekötni nem kell. Nagyobb készülékeknél, hol nagyobb hőmennyiségek szükségesek és lámpa nem használható elég czélszerűen, a melegítésre gáz alkalmazható, melyet egy automatikus mérőkészüléken vezetünk át. Ez a mérőkészülék oly módon van szerkesztve, hogy akkor, mikor a kellő mennyiségű gáz átfolyt, elzáródjék. Ugyanezt a czélt érjük el akkor is, mikor egy bizonyos fűtőcsővel bíró lámpát alkalmazunk, de ekkor a lámpát fölügyelet alatt keli tartani, mi akként kerülhető el, hogy a lámpát teljesen kiégetjük vagy hogy a folyadékot automatikus elzárókészüléken vezetjük át. A gázelválasztó és elnyelető töltésére legczélszerűbben a kereskedelmi árút képelő ammoniákvizet használjuk, melynek fajsúlya mintegy 087 és mely 1 /8 rész ammóniákból és 2 /s rézz vízből áll, de használható más folyadék es gáz is, ha a folyadék forráspontja elég alacsony. A szóban lévő készüléknek hét főrésze van ezek: I . A gáz és folyadék elválasztására és a gáz elnyeletésére szolgáló berendezés. 2. a gáznak az elválasztóból a gyűjtőbe való vezetése közben a gáz lehűtésére szolgáló hűtő. 3. a cseppfolyósított gáz összegyűjtésére szolgáló gyűjtő. 4. a hűtőcsövek, melyek állandóan vízmentes ammóniákkal vannak töltve és a hőnek elnyeletésére szolgáló kamrába való vezetésére szolgálnak, 5. az átvezető berendezés, mely a fölösleges ammoniákot és az esetleg elragadott vízgőznek a leválasztóba való visszavezetésére szolgál. ti. a bizonyos fűtőképességgel biró lámpa. 7. a szigetelt hűtőkamra. A leválasztó berendezés egy külső burko latban elhelyezett csőből áll. A kiilső burkolatnak meglehetősen nagy nyomást kell kiállania,' a belső cső azonban aránylag vékonyfalú lehet és két részből áll, melyek közül a fölső egy vékony, de gázzáró cső. az alsó ellenben egy áttört cső. Eme ponttól egészen a leválasztó fenekéig a csövet egy drótszövetből hajlított csődarab képezi, melynek fala a vízszin közelében több rétegből áll, de lefelé eme rétegek száma fokozatosan kisebbedik, úgy hogy legalul csak egy rétegből áll. A drótszövetnek ily módon való elrendezése következtében a meglehetősen nagy nyomás alatt álló gáz a gyűjtőbe való visszatérésénél a csőben lévő folyadékba a lehető legmélyebb ponton hatol be. A folyadék ily módon a belső és kiilső cső között lévő gyűrűszerű térben fölemelkedik, a gáz a szövet szemein a vizbe számos finom sugár alakjában hatol be. tehát az elnyeletés és lehűlés gyorsabban megy végbe. A belső cső oly módon is kiképezhető, hogy a vékony cső a leválasztó egész hosszán végig nyúljék és alsó végén lehetőleg soklyukkal legyen ellátva. Ezek a furatok gyűrűk vagy spirálisok alakjában lehetnek elhelyezve, azonkívül kiugró szélekkel lehet nek ellátva, melyek mind ugyanazon oldal felé állanak ki, vagy pedig egy részük az egyik, más részük a másik oldal felé, hogy a gáz leválasztását megkönnyítsék. A leválasztó külső oldalán, az alsó végétől a közepéig egy vékony fémből készült palást van megerősítve, mely egy gyürúalakú, a leválasztót körülvevő teret képez. Ez a palást hőszigetelésre szolgál, minthogy a fölmelegítésnél a hőt a leválasztó körül konczentrálja. Azonkívül — ha a leválasztót vízbe merítjük, — vízkeringést is idéz elő, mi ismét a lehűlést segíti elő. Hogy a. lehűtést és a gáznak a gyűjtőbe való visszatérését gyorsítsuk, a hűtőkamrában lévő hűtőcsövekben több vízmentes ammóniák van, mint a mennyit a leválasztó és elnyelető befogadhat, a fölösleg először is hőt köt le, másodszor az elnyelető készülékbe menő gázt teljes nyomás alatt tartja, míg a víz annyi gázt nem nyelt el, a menynyit egyáltalában elnyelhet. Ez a fölös ammóniák igen erélyesen hűt, azonkívül
