16485. lajstromszámú szabadalom • Javítás önműködő fonógépeken

- i rövidebb sugara épen (44) tengely fölé (ér és a vonósodrony legmagasabb helyzetében van s ekkor a megmaradó fonal a cséve fölső részére párhuzamosan gömbölyödik. Az (50) rúd (67) tekercsrúgóval van el­látva, hogy a (44) tengely megállításakor a (48) kötél ne lazuljon meg. A kötél fékezé­sekor az (50) rudat a rúgó valamivel előre­szorítja s így a (48) kötél feszítve marad. A (49) kötél az (52) csapra való fölcsava­rás által tetszés szerint feszíthető; az (52) csapot az (52a) zárókerékbe kapaszkodó (63a) zárókilincs visszafordulni nem engedi. Az utolsó párhuzamos gombolyítást a fönt leírt szerkezeten kívül úgy is foganatosíthat­juk, hogy a (61) záróemeltyűt és (62) szeg­mentlapot mellőzzük s az (53) kart nem ágyazzuk mozgathatóan, hanem az (1) ke­retre szilárdan erősítjük. A (49) kötél az esetben is az (52) csapra erősíttetik, de folyton kifeszítve tartatik. A (61) záróemeltyűt és (62) szegmentlapot a (82) ütközőkarral helyettesítjük (13. ábra), mellyel (83) mankókar a kocsi beérkeztekor összekapcsolódik s így a mankó a (60) csapból kikapcsolódik. A (82) kar úgy van elhelyezve, hogy a mankó a (60) csapból a kocsi beérkezte előtt kikapcsolódik s így a (43) exczenternek a (38) lengőrámára és a vonómankóra való működése megszakíttatik. A vonómankót ekkor a (83) kar tartja, mely a (82) karnak (84) nyúlványára fek­szik s így a vonósodronyt helyzetében tartja, mialatt az utolsó párhuzamos gombolyítások történnek. Ha a kocsi véghelyzetébe ért, (83) kar a (84) nyúlványról lecsúszik s a sodronyt nyugvó helyzetébe visszabocsájtja. Ha párhuzamos gombolyítást akarunk esz­közölni, a (48 49) köteleket lekapcsoljuk, (44) tengelyt az exczenterrel és kötéldobbal együtt a kocsiról eltávolítjuk, (66) lánczot a quadransról levesszük és (35) gombolyító sínnek (35b) fölületét fordítjuk fölfelé. Az­után (69) hosszkivágásba a (46) görgőhöz hasonló más görgőt erősítünk. Ezen görgő a (35) sín ferde fölületén csúszik s így a közönséges gombolyítómozgást a (24) sod­ronyra átviszi. Az exczenter helyett más berendezés is használható; alkalmazhatunk pl. egy össze­kötőrudat, mely egy tárcsa központon kívüli részére erősített csapszöggel van összekötve; ugyancsak alkalmazható a 14. és 15. ábrán föltüntetett berendezés is. Ezen berendezés­nél a (43) fogaskerék a (36) fogasrúdba kapaszkodik és (44) csapjával a (38) lengő­rámával összekötött (41) villába exczentriku­san van ágyazva. A (43) fogaskerék forgása közben (44) csap hajlított vége a lengőráma egy hosszkivágásában le- és föl mozog s a (41) villa szintén le- és fölmozogván, ezen mozgást a lengőrámával is közli s a mankó közvetítésével ezen mozgás a gombolyító sodronynak adatik át. A gombolyítómankó helyzete szabályozható lévén, a cséve alakja előre meghatározható; a szabályozást, mint már említettük, a (29) csavarorsóval esz­közölhetjük, vagy e helyett a (36) fogas­rudat állítjuk be az ismeretes formaleme­zekkel. Néha előnyös a (35) sínt oly formájúra készíteni, mely a (35a) vízszintes fölületet, (35b) ferde fölületet, (36) fogasrudat és (36a) hullámos fölületet egyesíti, mint ez a 14. és 15. ábrán látható; az ilyen sínt úgy be lehet állítani, hogy a négyféle fölület egymás után jön működésbe. A sín hullámos (36a) fölülete az exczen­tert, fogasrudat és a hajtóművet s a többi le- s fölmozgató szerkezeteket pótolja és, ha ily formájú sínt alkalmazunk, akkor csak egy görgő szükséges, mely a hullámos fe­lületen vezettetik, s így a ráma le s föl mozgattatik. A (43) fogaskerék a (44) csap fölvétele czéljából több fúrással van ellátva, melyek a fogaskerék központjától különféle távol­ságban vannak s így a hajtómű exczentri­czítása változtatható. A cséveorr (Kötzer­nase) készítése czéljából oly berendezést al­kalmazunk, mely által a (21) vonókar a csévekészítés kezdetén hosszabb lesz, a ké­szítés folyama alatt pedig aránylagosan ki­sebbedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom