16340. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fék kerékpárok és hasonló járművek számára

egyrészt rögtönösen működjék, vagyis a hajtó láncznak legcsekélyebb oldalmozgása által a féktuskónak a lehető legnagyobb mozgás kölcsönöztessék, addig a féknek nem szabad oly érzékenynek lennie, hogy a pedáloknak csekély hátranyomása által működésbe hozassék, vagyis nem szabad működnie mindaddig, míg bizonyos meghatározott erő nem hat a pedálokra. A jelen találmány czélját már most első sorban oly önműködő fék képezi, mely a hajtó láncznak normálisan lazán fekvő fele által hozatik működésbe és mely egyrészt elkerülvén a föntebb említett hátrányokat, megfelel az összes föntebb említett követeléseknek. A jelen találmány szerint szerkesztett fék tehát úgy van berendezve, hogy a hajtó láncznak normálisan laza fele által vele közölt mozgást sokszorosítja, úgy hogy ez által a minimumra redukálhatjuk azon mozgást, melyet a láncznak közölnie kell. A jelen találmány továbbá a fék szerkezetének nagyobb egyszerűsége mellett annak rögtönös hatását, az erőnek a minimumtól a maximumig való fokozását és a féknek különféle gépekre való rászerelhetőségét biztosítja. A találmány tárgya a mellékelt rajzokon van bemutatva. Az 1. ábra egy láncczal hajtott járműnek egy részét láttatja az arra szerelt fékkel együtt. A 2. ábra ugyanannak fölűlnézete metszett keréktalppal és abronccsal. A 3. ábra fölűlnézetben ugyanazon féknek más méretezésű gépen való alkalmazását láttatja. A 4. ábra a féknek oldalnézete, a hol is a hajtó láncczal kapcsolódó rész egy módosításában van bemutatva. Az 5. ábra ugyanannak végnézete. A 6. ábra nagyobb léptékű metszet az 5. ábrának (6—6) vonala szerint. A 7. ábra a láncczal kapcsolódó résznek egy másik foganatosítási alakját láttatja. A 8. ábra ezen résznek nagyobb léptékű metszete a 7. ábrának (8— 8) vonala szerint. A 9. és 10. ábrák az 1. és 2- ábráknak megfelelő föltüntetésben a féknek egy további módosítását mutatják be. A 11. ábra metszet a 9. ábrának (11- 12) vonala szerint. A 12. ábra a féknek a kerékpárvázhoz való erősítésére szolgáló szorítónak részletrajza. A 13—17. ábrák a találmány tárgyát képező fékszerkezetnek további módosításait láttatják. Az összes ábrákban ugyanazon betűk megfelelő alkatrészeket jelölnek. (A) a kerékpárnak hajtó lánczkereke, (B) annak hajtó láncza, (C) a kerékpár váz hátsó villája, (I)) a hátsó kerék talpa, (E) a kerékabroncs. A hátsó kerékpárvillához, a keréknek mindkét oldalán és a kerékabroncs szomszédságában, a féksarut képező merev (F) kanálnak forgáspontjai vannak erősítve. Az (F) kanál a kerék homlokoldalára eső részén, (G)-nél ki van szélesbítve, hogy ekként nagyobbítsuk a fékezendő és fékező fölület érintkező részét és ez által csökkentsük a féksarunak a kerékabroncsra gyakorolt káros hatását. A kanálszárak mindegyike végén egy szemmé van kiképezve, a forgási csapnak befogadására vagy ezen szárak mindegyike, mint a rajzban bemutatott foganatosítási alaknál, egy oldalt kinyúló (H) csappal bír, mely a féknek a kerékpárvilla szára -hoz való erősítésére szolgáló kapocs alsó (J.) felének (I) toldatában alkalmazott furatába nyúl; az említett kapocsnak fölső része a (K) kampóból áll, mely a (C) villaszárnak fölső részére fekszik és a csavarmenetes (L) szárral bír, mely a kapocsnak alsó (J) felén átjárva, az (M) csavaranya segélyével meghúzható (5. ábra); ezen szerkezet lehetővé teszi a kapocsnak könnyű fölbontását, a féknek a (C) villaszárakon való tetszőleges eltolatását és újból való rögzítését. Előnyös, ha a féksaru normálisan megemelt állásában valamely rúges szerkezet által tartatik meg. A 12. ábrában ily szerkezet van példa gyanánt bemutatva, mely lényegéban az U-alakú keresztmetszettel bíró (N) lemezrúgóból áll, mely végeivel közrefogja az (F) kanálszárak végét, mely utóbbinak oldalfülén a (J K) kapocsnak (L) szára keresztüljár; a rúgó teste az (F) kanálszár