16340. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fék kerékpárok és hasonló járművek számára

— 3 — vége és az alsó (J) kapocsfél közé van il­lesztve. A rugónak (0 P) végei határolják az (F) kanálszárak kilendülését és ezen szá­rakat ellenkező irányban működő erő hijján megemelten tartják. Midőn a kanál csapjai körül, a mint alább le fog iratni, ellendít­tetik, a rúgó (T) vége a nyomásnak enged, de mihelyt ez megszűnt, az (F) szárat ismét normális állásába visszaemeli. A fékszerke­zet és a kerékpárváz összeköttetésének könnyű fölbonthatósága lehetővé teszi, a mint említettük, ezen fékszerkezetnek a (C) villaszár mentén való eltolatását, a mint ez szükségessé válik a szerint, a mint a hajtó láncznak kisebb-nagyobb mérvű lazaságot kölcsönziink; minél lazább a láncz, annál na­gyobb mozgást kölcsönözhetünk a féksaru­nak, míg másrészt, a mint említettük, szem előtt tartandó az is, hogy sárnak stb. föl­halmozódása a kerékpárabroncs és féksaru kellő távolsága által meggátoltassék. Kísérletek azt mutatták, hogy a féksaru és kerékabroncs 12—18 mm. távolsága egy­részt megfelel azon követelménynek, melyet a fék tisztántartása kiván, míg másrészt mér­sékelt lánczlazaságnál is biztosítja a féknek a legcsekélyebb lánczmozgás által való mű­ködtetését. A 12. ábrában bemutatott és fön­tebb leírt rúgós szerkezetnek alkalmazása esetén a fékszerkezet némileg a láncznak megfeszítéséhez is hozzájárul, úgy hogy még nagyobb mérvű lazaság is alkalmazható, mely esetben a féksarunak a kerékabroncstól való távolsága 25 mm., sőt több is lehet. A fékszerkezetnek a hajtó láncczal kap­csolódó része sokféleképen foganatosítható. A 9. és 10. ábrákban ezen czélra a (Q) kau­csukgörgő, a 4. és 5. ábrák szerint az (R) fogaskerék, a 7. és 8. ábrák szerint pedig egyszerűen a bőrből készült (S) talp szolgál. A (Q) görgő, valamint az (R) fogaskerék is, a súrlódás csökkentése czéljából, golyós csapágyakkal látható el. A láncczal kapcsolódó ezen részek szintén sokféleképen köthetők össze a fékkanállal. Legczélszerűbbnek látszik, az 1 8. ábrák­ban bemutatott összeköttetés, mely egysze­rűsége mellett lehetővé teszi a láncczal kap­csolódó résznek ezen lánczhoz képest a leg­tágabb határok között való beállítását. Ezen összeköttetés a görbített (a) rúdból áll, melynek egyik vége a kanálszáron kiképe­zett (b) hüvelyen átjár és abban eltolható, valamint a (c) csavar segélyével minden ál­lásában rögzíthető. A (Q), illetőleg (R). il­letőleg (S) kontaktus résznek a fékkel való ilyen összeköttetése lehetővé teszi egyrészt a szerkezetnek oldalas, másrészt függélyes irányú elállítását. Az oldalas elállíthatóság legjobban a 3. ábrából látható, a hol a kon­taktus rész az (a) szárnak a (b) hüvelyen átjáró része, mint függélyes tengely körül el van forgatva. Épen ezen körülmény az, a mely ezen fékszerkezetnek a legkülönbö­zőbb t.vpusú kerékpárokon való alkalmazását lehetővé teszi, a mennyiben így a hajtó láncznak helyzete a kerékpárvilIához képest tetszőleges lehet. Az (a) szárnak a (b) hü­velyben való eltolhatósága tetszőleges kí­vánt lánczlazaságot vagy feszültséget enged meg. Ha a láncczal való kapcsolódásra az ÍR) fogaskereket alkalmazzuk, akkor a be­állíthatóság tökélyét még az által növelhet­jük, hogy a kerék (d) forgási csapjának vé­gén az (e) fület képezzük ki, melyen az (a) szárnak csavarmenettel az (f) csavaranyával ellátott vége keresztüljár (5. és 6. ábrák). Ezen berendezés lehetővé teszi tehát az (R) keréknek az (A) szár alsó vége körül való forgattatását is, úgy hogy ezen kerék a láncczal mindig egy síkba hozható. A 7. és 8. ábrákban bemutatott foganato­sítási alaknál az (S) talpnak (g) kerete füg­gélyes furatának belsejében csavarmenettel bír, melybe az (a) szárnak alsó, csavarmene­tes vége beleillik, úgy hogy az (S) talp ezen (a) szár alsó vége körül szintén elforgat­ható és tetszőleges állásában a (h) csavar­anya segélyével rögzíthető. Látható, hogy az 1—8. ábrákban föltün­tetett foganatosítási alakoknál a láncczal összműködésbe jövő alkatrész a kerékab­roncsra ható alkatrésznek forgási pontja mö­gött van fölfüggesztve, úgy hogy együttvéve egykarú emeltyű gyanánt működnek, tehát az egyik résznek megemelése a másiknak is megemeltetését idézi elő és viszont. A 9. és 10. ábrákban bemutatott foganato-

Next

/
Oldalképek
Tartalom