16265. lajstromszámú szabadalom • Áramszedő fölsővezetékes villamos vasutak számára

Megjelent 18í)í). evi november hó 6-an. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 16265. szám. V/b. OSZTÁLY. Áramszedő' fölsó'vezetékes villamos vasutak számára. MIKOVÉNYI GIZELLA MAGÁNZÓNŐ BUDAPESTEN, MINT SZENTKIRÁLYI PÁL FŐHADNAGY JOGUTÓDJA. A szabadalom bejelentésének napja 1899 május hó 1-je. A jelen találmány tárgyát oly áramszedő képezi, fölsővezetékes villamos vasutak számára, mely lehetővé teszi egyrészt a közte és a villamos vezeték között való benső kontaktusnak biztosítását, másrészt az ezt lehetővé tevő rúgóknak alsóvezetékes pályaszakaszok befutásakor vagy a kocsiszínben való teljes tehermentesítését és ezzel az áramszedőnek vízszintes állásba való hozatalát. Ugyanezen czélok elérésére számos javaslatot tettek, de — úgy látszik — eredmény nélkül, a mennyiben már a legújabb törekvések oda irányulnak, hogy a rúgók súlyokkal helyettesíttessenek, ami azonban alig vezethet a kivánt sikerre, mivel egy jó rúgókon ágyazott közúti kocsinak jelentékeny himbálódzása és lengései fölfüggesztett súlyok és ellensúlyok alkalmazásának lehetőségét teljesen kizárja. Már rúgók alkalmazásánál is nagyon érezhető azon hátrány, hogy az áramszedő kengyel csak némi menetsebességnél is már oly lengéseket végez, melyek által az gyors egymásutánban közelíttetik és távolíttatik a vezetékhez, még pedig úgy, hogy az ekkor képződő megszakítási szikrák vezetékre, áramszedőre és motorra egyaránt káros hatással vannak. Mindezen hátrányokon a jelen találmány szerint az által segítünk, hogy az áramszedőnek függélyes állásában való megtartására szolgáló rúgókon egyrészt a kengyelszárak alsó végével, másrészt mozgatható harántrészekkel (szánokkal) kötjük össze, mely utóbbiak azon állásukban, melyben az említett rúgókat megfeszítve, tehát az áramszedőt függélyes állásban tartják meg, rögzíthetők. Mihelyt ezen rögzítést megszüntetjük, a rúgók feszteleníttetnek és a kengyel a kocsi tetejére fektethető. A következőkben leírandó foganatosítási alakjában a záró szerkezet lényegében oly könyökemeltyűkből áll, melyek épen vagy megközelítőleg holtállásukba hozva, a szabad végeikkel összekötött említett szánokat azon kölcsönös távolságban tartják meg, melyben a rúgók meg vannak feszítve. Ha azután az említett könyökemeltyűknek karjait a holtállásból kimozdítjuk, úgy hogy ezen karok nem esnek egy vonalba, hanem bizonyos szöget képeznek egymással, akkor a rúgók hatása már érvényesülhet, úgy hogy a szánok egymáshoz közelebb hozatnak és az áramszedő egyszerűen lefektethető. A mellékelt rajzokban ezen foganatosítási alak van bemutatva.