16265. lajstromszámú szabadalom • Áramszedő fölsővezetékes villamos vasutak számára

Az 1. ábra az ezen áramszedővel ellátott j kocsitetőnek oldalnézete egészen lefektetett I áramszedővel. A 2. ábra megfelelő fölűlnézet. A 3. ábra az áramszedő feszítő szerkezete, már részben megfeszített, de kifeszített állásukban még nem rögzített rúgókkal. A 4. ábra hasonló oldalnézet zárt állásban. Az 5. ábra megfelelő végnézet. A 6. ábra a kocsitető végnézete, lefektetett áramszedővel. A mint látható, a kocsitetőn oly (A) keret van elrendezve, a milyen a közúti villamos kocsikon eddig is alkalmazva volt. Ezen keret a (C) áramszedő kengyel (B) forgástengelyének (b) csapágyait hordja. A kengyelszárak alsó végei a (D) keretet hordják, melynek hosszoldalaival két-két (E F) spirálrúgó van összekötve, míg ezen rúgóknak másik vége a (G) rudakhoz van kötve, melyeknek végei (g) görgőkkel az (A) keretnek (a) hosszhasítékaiban vezetődnek és egyszersmind forgási csapokat képeznek a (H J) rudak számára, melyeknek másik vége viszont a (k) csap körül forgatható kétkarú (K) emeltyűnek egy-egy végével van összekötve. Ezen emeltyűnek egy-egy karja tehát egy-egy (H) illetőleg (J) rúddal könyökemeltyűt képez, melynek rendeltetését föntebb jeleztük. Hogy ezen könyökemeltyűk a holtálláson túl ne haladhassanak, a (K) emeltyűn (j) ütköző van alkalmazva. A föltüntetett foganatosítási alaknál a (K) emeltyűk két karja közül az egyik megfelelően föl van hajlítva és végén füllel van ellátva, mely fülekbe azután az egész szerkezetnek működtetésére szolgáló (L) kötelek köthetők. A szerkezetnek működése az 1., 3. és 4. ábrákban föltüntetett háromféle állás összehasonlítása után könnyen megérthető. Az 1. ábrában az áramszedő le van fektetve, a (G) szánok pedig oly közel vannak a (D) keretnek (d) hosszoldalaihoz, hogy a (G és d) között alkalmazott rúgók teljesen fesztelenítve vannak. Ha már most a (K) emeltyűt a nyíl irányában a jobboldali (egymással) összecsomózott) (L) kötelek meghúzása által elfordítjuk, akkor a (G) szánok széttolatnak, a rúgók megfeszíttetnek és a (C) áramszedő fölállíttatik. Ha azután a jobboldali (L) köteleket tovább húzzuk, akkor, a mint a 4. ábrából látható, a (K) és (J) emeltyűk vízszintes állásba jönnek, mely vízszintes állás a (K) emeltyűn alkalmazott (j) ütköző által határoltatik, míg másrészt az ellenkező irányban való önműködő összecsukódás az által van lehetetlenné téve, hogy a (H), (K) könyökemeltyű a holtponton kissé túlmozgattatik (4. ábra). Az áramszedőnek lefektetése czéljából a baloldali (L) köteleket húzzuk meg, a mikor is a folyamat az ellenkező értelemben megy végbe. A köteleket vagy egyéb vonó közegeket természetesen alkalmasan vezetett vonó rudakkal helyettesíthetjük, hogy a kötél szakadásából és összekúszálódásából származható hátrányokat elkerüljük. A föltüntetett záró szerkezetet továbbá minden oly mechanizmussal helyettesíthetjük, mely lehetővé teszi a szánszerű működtetett (G) rudaknak azon állásukban való rögzítését, melyben azok a rúgókat kifeszítve tartják. Ezen szánokat például vonó rudak segélyével hozhatnék legszélsőbb állásukba és abban rúgós önműködően becsappanó kilincsek segélyével rögzíthetnők. A vonó rudaknak ellenkező irányú működtetése által azután ezen kilincsek kikapcsolhatók, az addig rögzített szánok pedig az összehúzódó rúgók hatása alatt annyira közelíttetnek egymáshoz, hogy a rúgók teljesen feszteleníttetnek. Hogy az áramszedő és a vezeték közötti kontaktust még tökéletesebbé tegyük, az áramszedőnek kengyelszárai meg vannak osztva és azután a csöves alsó szárrészekbe illesztett (c) spirálrúgók közvetítésével egymással ruganyos összeköttetésbe vannak hozva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Áramszedő fölsővezetékes elektromos vasútak számára, jellemezve az által, hogy az áramszedőt függélyes állásban megtartó spirálrúgóknak mindkét vége mozgatható, illetőleg elállítható támadóponttal bír, úgy hogy ezeknek viszonylagos közelítése által a rúgók teljesen tehermentesíthetők.