16244. lajstromszámú szabadalom • Mozdonyra szerelt jelzőkészülék

- 3 való elforgatását idézik elő, mi által a jelzőtárcsa a mozdony személyzete előtt láthatóvá válik. Egyidejűleg az (o) illetőleg (ol) füleken megerősített drótok a jelzősípot is meghúzzák. A (d) illetve (dl) toldalékok által az (f) kalapács lengésbe jut, a csengőre ütődik és ez által is figyelmessé teszi a mozdonyvezetőt a jelzőkészülékre. A (T) szögemeltyű az emeltyűszerkezet legkisebb mozgását is átviszi. A (P) vagy (Pl) rúdnak csak egy foggal való elmozdulása is elegendő, hogy az (A) jelzőkészülék ii fönt leírt módon működjék. A szögemeltyű ugyanis ekkor kilincsszerűen működik, a mennyiben a szögemeltyűkar egyik vagy másik foga a (P) illetőleg (Pl) rúd fogazatába fogódzik, ezt helyzetében rögzíti és ez által az illető jelzőtárcsa és a gőzsíp által adott jelzés időtartalmát meghosszabbítja. A rudat a (z) rúgó csak akkor tolja fölfelé és viszi rendes helyzetébe vissza, a mikor a mozdonyvezető az (x) fogantyú segélyével a kilincset kikapcsolja, mikor az (A) jelzőkészülék a nyugalmi helyzetébe tér vissza. A (D és Dl) tuskók szállíthatók és a vasút személyzete által tetszőleges helyen elrendezhetők lehetnek Ily szerkezetet a 21—22. ábrán látunk. A (D) tuskó mindkét végén (a) horgokkal bír, melyek a síntalpat fogják körül; a tuskót azután csavar segélyével rögzítjük. A jelzés megtörténte után a tuskót könnyen eltávolíthatjuk. A 28 —31. ábrában a jelzőkészülék rakodó biztosítása gyanánt van alkalmazva. A vágányok között lévő falazott mélyedés fölé az (£) fahíd van építve, mely a forgathatóan ágyazott (C) emeltyűszerkezeten nyugszik. Ha már most egy kocsi vagy más jármű fut föl az (c) fahídra, akkor ezt a hidat lenyomja, mi által a (£) enieltyűszerkezet (;-*.) csomópontja fölemeltetik és a vele kapcsolatban lévő (;) drótvezeték működésbe jut olyképen, hogy az (\',) híd mindkét oldalán lévő. és a 23. és 24. ábrában ábrázolt szerkezet segélyével a közeledő vonatnak «megállj» jelzést ad. A (D) tuskó ez esetben két, közepén hosszúkás fülekkel bíró részből áll, oly czélból, hogy a fölemelés által e részeket kissé széttolhassuk és két ferde síkot alkothassunk. A 25—27. ábra a (D) tuskóknak a közönséges távjelzőkészűlékek helyett való alkalmazását ábrázolja. Ez különösen kisebb állomásoknál és másodrendű vasútaknái alkalmazható. A közönséges távjelzőhöz hasonlóan az állomásból kiinduló (M) drótvezeték a forgathatóan ágyazott, egyik végén ellensúllyal ellátott (y) emeltyűvel, ez utóbbi pedig a (£) vonórúddal, illetőleg a (D) tuskóval van összekötve. A drótvezeték működtetése által a (D) tuskó a 27. ábrán teljes vonallal kihúzott helyzetébe (lassan hajts) vagy a szaggatott vonallal kihúzott helyzetbe (megállj) hozható. A 25. és 26. ábra a fönt jelzett berendezést vízszintes, illetőleg keresztmetszetben mutatja. A 32—45. ábrák egy nagyobb állomás automatikus jelzőberendezését mutatják. Az elv itt az, hogy a szerkezet a mozdony súlya által jön működésbe. Közvetlenül a pálya jobb sínje mellett egy falazott mélyedés fölött egy a 42. ábrában jelzett alakkal bíró vasból készült (w) toldalékot helyezünk el, mely a középen forgathatóan ágyazott (9) kettős emeltyűn nyugszik. E (9) kettős emeltyű viszont a párhuzamosan összekapcsolt és (YI) pont körül forgatható és végükön közös (TC) ellensúllyal bíró (•}) emeltyűkkel van összekötve. A (<p) emeltyűk mindkét oldalán a (D és Dl) tuskók vannak elrendezve, melyek a 40. ábrában látható alakkal bírnak és két (q ql) faragott kő között függőleges irányban eltolhatóan vannak ágyazva. (33. és 34. ábra). A tuskók (T) hasítékaiban (33. és 40. ábra) a vágányra keresztirányban a (A) rész mozog (34., 35. és 45. ábra), melynek olyan hasítékai vannak, hogy normális helyzetben csak a (D) «lassan hajts» tuskó függőleges elmozdulását engedi meg, a (Dl) «megállj» tuskót azonban nem viszi magával, illetőleg ezt nem emeli. A (A) rész a forgatható (0) emeltyű parallelogramm egy részét képezi (34. ábra); az (n) pont a (E) drótvezetékkel van összekötve, melynek egyik vége egy