16188. lajstromszámú szabadalom • Elárás oxygénnek vagy oxygéndús levegőnek a légköri levegőből való kivonására

leg az egyedüli folyadék, mely eddig ily czélra iparilag fölhasználtatott. De ezen folyadék oly gyönge oldóképességgel bír az oxygén iránt, hogy még igen nagy méretű készülékek termelése is igen csekély volt, Ha azonban elegendő alacsony hőmérsékletnél dolgozunk, úgy hogy az oldó folyadék párolgása igen csekély mértékben csökken, akkor a tovaragadás okozta veszteség elenyésző csekély mértékre csökkenthető és így könnyen oly folyadékokat alkalmazhatunk, melyek nagy elnyelő képességgel bírnak. Természetes, hogy minél alacsonyabb hőmérsékletnél dolgozunk, a fönt jelzett előnyök annál jobban érvényesülnek. így tehát a mennyire lehetséges a hőmérséklettel le kell szállani és így mint oldó folyadékot oly testeket is alkalmazhatunk, melyek közönséges hőmérsékletnél gázalakúak és igen alacsony fagyponttal bírnak. A folyadék szóval a következőkben oly testeket akarok jelölni, melyek a leirandó eljárás hőmérsékleteinél cseppfolyós halmazállapotúak. Az eddigiekben kifejtettem találmányom czélját, a következőkben leirom azon különleges eszközöket, melyek az eljárás kivitelére alkalmasak. Mindenekelőtt jelzem elméleti és vázlatos működését egy készüléknek, mely egy közbeeső működést enged meg. azután ezen működés folytatását és a melegcserét, a folyadék saturálását és a levegőből az oxygén kivonását irom le. Az 1. ábrában jelzett berendezés egy (a) kompresszorral bír, mely a légköri levegőt előkészíti, mely egyelőre száraz. A kompreszszorban a levegő lehetőleg lehűtendő pl. egy folyadék befecskendezése által, és pedig ugyanazon folyadékkal, melyet mint oldó folyadékot használunk. Ezen az (a) kompreszszorban befecskendezett folyadékot czélszerü a befecskendezés előtt egy külön hűtőkészülékben lehűteni. Föltehető, hogy ezen körülmények között a levegőnek (a)-ban való kompressziója közelítőleg izóthermikusan történik és így lehetőleg kevés munkafogyasztással jár. Az (a) kompresszorból az így összesajtolt levegő, mely a hűtőfolyadék gőzeivel van terhelve, egy (b) kettős kígyócsőbe vagy egyéb meleg cserélő készülékbe jut, a honnan igen alacsony hőmérséklettel távozik, elvesztvén előbb majdnem teljesen a magával ragadott folyadékot, melyet ismét az (a) kompresszorba való befecskendezésre fölhasználhatunk. Innen a gáz bugyborékolva a (c) saturátorba jut, mely az oldó folyadékot tartalmazza és a külső meleg behatása ellen van szigetelve. A levegőnek a (c) saturátoron való áthaladása alkalmával a legkönnyebben oldható gáz az oxygén nagy része elnyeletik. az oxygén tői megfosztott maradék a (dl) csövön át elillan és a légnyomású (d) motort hajtja, mely hozzájárul az (a) kompresszor hajtásához. A .(d) motorból jövő gáz, mely már a motorba való belépésénél is alacsony hőmérséklettel bírt és itt kiterjedve munkát végzett, minek folytán még jobban lehűlt, a (b) hűtőkészülékbe áramlik, a hol a behajtott levegőt rendszeresen lehűti. A levegő ennek folytán a saturátorba erősen hűtve lép be és az üzem kezdetén ezen hűtött levegő hidegebb mint a saturátorban lévő oldó folyadék, ógy bogy utóbbi a levegő által luittetik. míg az üzem folyamán a hőmérsékletek kiegyenlítődnek. A (b) hűtőből jövő kihasznált gáz vagy a szabadba bocsátható, vagy pedig egyéb czélokra fölhasználható. A (b c d) készülékek úgy mint a (b') ós (d dl) csővezetékek gondosan szigetelendők. Minthogy a (d) motorban a kiterjedő levegő nem képes (a)-ban a kompresszió munkáját egymaga végezni, szükségelt munkatöbbletet az (e) gőzgép vagy egyéb mótor szolgáltatja. Ha a (c)-ben folyadék saturálása be van fejezve, a kompressiót beszüntetjük és akkor a (c') háromfúratú csapot az (e') vezeték felé kinyitjuk, melyben a termelt gázt egy gazométerbe vagy közvetlenül a fölhasználás helyére vezetjük, melyekben az uralkodó nyomás közel egy atmosféra vagyis kisebb mint saturálás alatti nyomás, miért is a