16062. lajstromszámú szabadalom • Készülék és kapcsolat befutó, kifutó és átmenő vonatok önműködő födözésére

dően becsattanó kilincs által lezáratik, mely i kilincs csakis egy elektromágnes gejesztése által emelhető ki. 2. Az állomást födöző, illetőleg menetirányjelző. (5. 6. 7. 8. és 9. ábra). Ezen rendszernél vagy egyszerű állomást födöző jelzőket, vagy menetirányjelzőket alkalmazhatunk. Az első esetben a jelző készülékek úgy vannak berendezve, mint az a 11720. számú szabadalmamban le van írva és egy ugyancsak a fönti szabadalomban leírt (HP) segédkész űlékkel és a hozzátartozó hajtóművel indukáló áram által «szabad»-ra és telepáram által «tilos»-ra állíttatnak. A menetirányjelzők, melyek nemcsak a «tilos»-t és «szabad»-ot jelzik, hanem a pályát is jelzik, melyre a befutó vonat vezettetik, a következő berendezéssel bírnak: A szerint a mint a menetirányjelző két vagy három különböző pályát jelez, a mi az állomás vágányainak számától függ. ezen menetirányjelző lényegében a (c) oszlopból áll (8. és 9. ábra), melyre egymás alatt két vagy három jelzőkar (cl c2) (8. ábra) vagy (cl c2 c3) (9. ábra) forgathatóan van fölszerelve. A 8. ábrában az (1) helyzet «tilos»-t jelez, a (II) helyzet «szabad» menetet az első vágányra (vagyis egyenes irányban) a (III) helyzet «szabad» menetet a második (elágazó) vágányra. A 9. ábrában az (I—1Y) helyzetek hasonló módon a «tilos»-t és a «szabad» menetet a a három vágány egyikére jelzik. Mint látható ezen jelzőkészülékeknél az első esetben (8. ábra) vagy a (cl) kart magában, vagy a (cl) és (c2) kart kell 45°-al fölfelé és visszaforgatni, a második esetben pedig (9. ábra) vagy a (cl) kart magában, vagy a (cl) és (c2) karokat, vagy a (cl c2 c3) karokat kell 45°-al fölfelé és visszaforgatni. A jelzőkarok ezen forgatásának módját előbb a kétkarú jelzőkészülékkel fogom leírni. Az 5. és 6. ábrák a kétkarú jelzőkészülék mozgató gépezetét tüntetik föl, és pedig két egymásra merőleges oldalnézetben. Ezen jelzőkészüléknél két egymástól független (H P) segédkészűlék (melyek a 11720. számú szabadalmamban le vannak írva) és ezekkel kapcsolatban egy-egy hajtómű van elrendezve. Ezen két hajtómű egymástól függetlenül az (Pl F2) kerekeket akként forgatják, hogy utóbbiak a közvetlenül kapcsolatban lévő, az (f) tengelyen lazán ülő (fl f2) fogaskerekeket az illető hajtómű működésbe hozatalánál egy fél fordulattal elforgatják. Az (f) tengelyen egy harmadik (gl) fogaskerék ül, melynek agyára mindkét oldalon egyegy (dl (12) kilincskerék van erősítve, melyekbe az (fl f2) kerekeken megerősített (kl k2) kilincsek akként kapaszkodnak, hogy (fl) vagy (f2) keréknek az (1) nyíl értelmében való forgatásánál az illető kerék a (gl) fogaskereket magával viszi, de utóbbi az (fl f2) kerekek egyikét sem viszi magával. ha azt az (1) nyíl értelmében forgatjuk. Ezt előre bocsátva tételezzük föl, hogy az első vágányhoz tartozó (H P) készülék az induktor áram által ismert módon a «szabad» állásnak megfelelően működésbe hozatik. Ezáltal az (Fl) fogaskerék az (fl) fogaskerekeket 180°-al az (1) nyíl értelmében elforgatja, miáltal a (gl) kerék is egy fél fordulatot végez, míg az (f2) fogaskerék nyugalomban van. A (gl) kerék, a vele kapcsolatban álló, a (h) tengelyen lazán ülő (hl) fogaskerekeket szintén 180°-al elforgatja, miáltal a (hl) kerékkel (r) hajtórúd segélyével összekötött (m1) kötél- vagy láncztárcsa az (rl r2) csapok forgattyú sugarainak kellő választása által csak 90°-nyi fordulatot végez, úgy, hogy az (ml) tárcsa, a (hl) tárcsának egy irányban való mindenkori fél fordúlatánál mindig csak 90°-nyi ide-oda lengést végez. Ezen lengés kötél vagy láncz segélyével a (cl) kar tengelyére ékelt kétszer akkora átmérőjű tárcsára vitetik át, úgy, hogy ezen kar a (dl) keréknek 180°-nyi elfordulásánál fölváltva a 8. ábra 1. és 2. helyzetébe jut. Tegyük már most föl, hogy a második vágányhoz tartozó (H F) készülék hozatott működésbe. Ennek megfelelően a második