16041. lajstromszámú szabadalom • Szűrő és eljárás annak előállítására
— 2 nem oldhatóan kötjük össze. Finom nyílású szövet gyanánt legelőnyösebb azbesztet használni. Ezen czélra gyapjúból, tőzegből, vászonból, pamutból, műgyapotból és más effélékből álló szöveteket is alkalmazhatunk, csakhogy ezek annyiban kevésbé alkalmasak, a mennyiben ezen anyagok a szűrő előállításánál szükséges hevítésnek nem képesek eléggé ellentállni, különösen pedig azon esetben, lia az előbb említett bevonatréteg az alátétül szolgáló szövetet nem födi be egészen egyenletesen és teljesen, minek következtében a hevítő gázok a szövettel közvetlen érintkezésbe jutnak. Ha azonban a szövetet teljesen körülvevő réteget alkalmazunk, akkor ezen hátrány megszűnik, mivel ezen esetben a réteg egyidejűleg oly pánczélt képez, mely rossz hővezető képessége folytán megakadályozza, hogy a hevítő gázok a beburkolt szövetre teljes hőhatásukat gyakorolják. Az oldhatlan, tűzálló likacsos anyagok gyanánt a jelen találmány szerint előnyösen minden nagyobbrészt silikátokból álló anyagot, mint pl. azbesztet, tajtékport, tallíkövet, zsírkövet, steatitet, kovát, homokot, horzsakövet, földpátot, kvarczot, agyagföldsilikátot, valamint (a Pharmaceutische Centralhalle czimü mű 39. kötetének 307. és 734. lapja szerint^ agyagföldből és magnéziasilikátokból álló Paulke-féle fehérítő földnek és Terra Claranak nevezett anyagokat, továbbá spódiumot és egyéb likacsos szénfajtákat alkalmazhatunk, még pedig vagy egyenként vagy tetszőleges keverékben, mely anyagokat aztán finom porrá tört alakban alkalmazzuk a finom szövet bevonására szolgáló réteg előállítására. Ezen anyagoknak a szövettel való tartós, szilárd és le nem oldható összekötését vagy alkálisilikátokból savakkal való kezelés által kiválasztott és ezt követő hevítés által oldhatlanná tett kovasavval, vagy pedig vízben vagy hígított savakban oldható silíciumfluorfémekből hevítés útján előállított, szintén oldhatlan vegyületekkel (fluoridokkal) foganatosítjuk, a hol is fontos szerepet játszik, hogy ezen oldhatlan, kötőanyag gyanánt szolgáló vegyületeket közvetlenül a szöveten állítsuk elő. Az előzőkben fölsorolt likacsos anyagokat a szövettel akként kötjük össze, hogy azokat egy- vagy többféle alkálisilikátnak vízben való oldatával, vagy pedig tetszőleges silicium fluorfémeknek vízben vagy oly hígított savakban képezett oldatával, melyek az oldószer elpárologtatása, valamint az ekként kapott maradéknak hevítése után vízben és savakban oldhatatlan vegyületeket (kovasavat ill. fluoridokat) hagynak vissza, egyenletes, sűrű péppé keverjük össze és ezt vékony rétegben a szövetre rákenjük. A bekent szövetet a levegőn való teljes megszárítás után erősen hevítjük. Alkálisilikátok alkalmazása esetén a bevonatréteget, a kovasav kiválasztása ezéljából, a hevítés előtt hígított savakkal átnedvesítjük, az ekközben képezett alkálisókat pedig, ha ezek a hevítésnél el nem illanak, utólagosan kilúgozzuk. Az imént említett, 200—500° C-nál fejlődő oldhatlan vegyületek a masszában tartalmazott tűzálló, likacsos anyagokat egymással és a szövettel erősen összekötik (összetapasztják) úgy, hogy a szöveten vékony, likacsos réteg keletkezik, mely az alatta lévő azbesztszövettel a szűrendő folyadékban lévő legkisebb szilárd részecskéket is visszatartó kitűnő szűrő anyagot szolgáltat, mely a kőszűrőkkel szemben még azon előnnyel is bír, hogy az a szűrési sebességet alig csökkenti úgy, hogy a szűrés ily szűrő anyagon át majdnem oly gyorsan .. megy végbe, mint az egyszerű szövetszűrőknél. Ha pl. silicium fluormagnéziumnak vízben hígított savakban való oldatát bepárologtatjuk és az ezáltal kapott maradékot hevítjük, akkor tudvalevőleg fluorsilicium válik szabaddá és a magnéziumfluorid o'.dhatlan anyag gyanánt maradt vissza, még pedig a következő egyenlet értelmében : Mg Si Pl, : Si Fl4 -(- Mg FI,. Ha a vízben esetleg sósavat adunk, ezen folyamat eredménye nem szenved változást. A sósav hozzáadásának különösen az a czélja. hogy nagyobb mennyiségű stlicium-fluorfémet oldjunk föl ill. hogy bázikus sóknak
