16038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás falburkolásra szolgáló magnezit műköveknek előállítására

Megjelent 181)9. évi október hó 18-án. MAGY. KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 16038. szám. xil/f. OSZTÁLY. Eljárás falburkolásra szolgáló magnezitműköveknek előállítására. HONZIK RUDOLF MÉRNÖK ÉS FRANK HENRIK VEGYÉSZ BUKARESTBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 április hó 14-ike. Falburkolásra jelenleg tudvalevőleg vagy oly- természetes, illetve mesterséges úton nyert kőlemezeket használnak, melyek külső oldalukon simára vannak csiszolva és fényesítve vagy különösen porczellánból, majolikából, fayence-ből stb. álló kerámikus lemezeket, melyeknek kifelé fordítandó fölülete zománcczal van bevonva. A burkolásnak ezen két módja azonban rendszerint oly drága, hogy eddig csak nagyobb fényűzéssel kiállítandó helyiségekben találhatott alkalmazást és nem igen lett általánossá, daczára annak, hogy aesthetikai szempontból kívánatosnak, egészségügyi szempontból pedig szükségesnek látszik. A természetes vagy mesterséges kőből álló burkolatlemezek a csiszolás vagy fényesítés, a kerámikus lemezek pedig a költséges égetés művelete és részben a nyersanyag által megdrágíttatnak. Ujabban ezen hátrányokat az által igyekeztek kiküszöbölni, hogy a mesterséges masszákból készített köveket akarják az ily természetes kőlapok vagy kerámikus lemezek helyettesítésére fölhasználni. így különösen a 12668. számú magyar szabadalmi leírásban azon módszer van leírva, melyszerint valamely formában a forma fenekén előbb alkalmas festékanyagokból a burkolatlemezen föltűntetendő képet állítják elő és azután a formát a magnéziumchlorid-oldat, magnezitliszt és valamely töltőanyag elegyéből készített mesterséges masszával kiöntik. Töltőanyag gyanánt a masszához az égetett magnezit-liszttel egyenlő mennyiségű finom homokot, kaolint stb.-t adnak. Bár nem szenved kétséget, hogy az alap, melyből az előbb említett szabadalom tárgya kiindul, észszerű, mégis az említett szabadalmi leírásban leírt eljárás a kívánt czélra nem vezethetett. Első és legfontosabb hátrányt az képez, hogy az ezen eljárás szerint előállított lemezek közül csak a nagyobb terjedelműeket lehet gyakorlatilag alkalmazni, mivel semmiféle gondoskodás nem történik arról, hogy ezen lemezek befalazhatok, illetve a vakolattal jól összeköthetők legyenek. Másrészt az égetett magnezit-liszt kötőanyagául használt magnéziumchlorid tudvalevőleg erősen hygroskopikus, úgy hogy a lemezek még az eljárás közben vizet vesznek föl, mely azután a a lemezeknek a formákban való szárítása közben elpárolog és buborékokat képez, mi által a lemezeknek különben sima föiülete veszélyeztetik. Az említett szabadalom szerint előállítható köveknek továbbá hátrányára válik a magnezit-liszthez adagolt töl-