16005. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngáz-fejlesztő készülék

- 3 -keresztül a fejlesztő térbe jut. Az üres kereteket a szalag (27) fogaskerekek felé szorítja, melyeknek forgatása oly módon történik, mint a (7) zárókerekeké. (1. ábra). Ezen zárókerekek fogazatukkal a kiürült (24) kereteknek (25) csapjaiba kapaszkodnak és azokat (60) gyűjtőedény felé továbbítják. A föntebbiek szerint a fémkeretekből a kalcziumkarbid még az előtt a fejlesztő térbe jut, mielőtt e keretek (27) fogaskerekekhez juthatnának. Ezen fogaskerekek forgása szintén összefüggésben áll a gazométer-luirang sülj*edésével és emelkedésével. (5) csiga forgatását itt is egy nehezék eszközli, oly módon, mint az az 1. ábrában be van mutatva. Ha ez utóbbi berendezéssel ellátott tölténytár újra töltendő, az emeltyűt nem kell átforgatni, hanem a kereteket (58) síneken (27) fogaskerekek és a tekercs közé sűrűen egymás mellé helyezik, miközben (58) sínek közé, közvetetlenül a keretek alatt (61) lemez tolható be, mely a keretek számára támaszlapul szolgál. Erre, mint a patronokkal való töltés alkalmával, a tölténytár tengelyére ékelt (50) forgattyú segélyével a tekercset a 4. ábrán nyíllal jelölt irányban forgatják s ez által tetszőleges számú megtöltött keretet helyeznek a szalagok közé. Eközben a töltény tárnak (4) tengelye a tekercs átmérőjének növekedése folytán, a villaszerű (63) lécznek (62) vezetékében megfelelően eltolódik. A karbidot a keretekbe vagy egyes darabokban helyezik bele, vagy esetleg a keret alakjának megfelelő papirburkolatban fölaprózva is alkalmazható. A fejlesztő szerkezete a rajzból oly világosan kitűnik, hogy annak bővebb magyarázata csaknem teljesen fölösleges. A félköralakú keresztmetszettel bíró (22 23) bádogtartányok a függélyes irányban forgathatólag szerelt (65) tengely körül vízszintes irányban elforgathatok s következőleg a mésziszap a készülék működése közben is eltávolítható, amennyiben a kivevő nyílással szembe forgatott (22) vagy (23) tartány az előbbin át kiemelhető. A jobb felől álló tartány a kiemelés megkönnyebbítése végett külön (52) fogantyúval bír. Az (55) gázfölfogó-tölcsér (54) csapjával összeköttetésben álló (53) fogantyú oly alakkal bír, hogy a gázfogó fölemelése alkalmával (54) csap elzáródik, ami különben csak a készülék tisztogatása alkalmával történik. Midőn (53) fogantyú a rajzon föltűntetett helyzetet foglalja el, (1. ábra), (54) csap zárva van. (56) csővezetéken keresztül a gázfölfogó belseje a szabad léggel léphet összeköttetésbe. Ezen csővezeték billenő szeleppel van ellátva. Azon esetben, ha a gázfölfogó csővezetéke eldugulna, a gáz először a gázfölfogó harangjában gyülemlik össze, azután pedig a nevezett (56) csővezetéken át a szabadba jut, mikor is természetesen a gazométerharang lesiilyed s a készülék működése szünetel. A készüléknek rendes működése alkalmával a gáz a generátorból (66 és 67) csöveken keresztül (68) mosókészülékhez s innen (69 és 70) csöveken át (12) gazométerharangba tódul. Eddigelé közönségesen chlórkalcziumot alkalmaztak az acetyléngáz megszárítására; ennek azonban az a hátránya van, hogy a vizet, melyet ezen anyag fölvesz akkor, ha a szárító berendezést föl akarjuk frissíteni, hevítés által kell eltávolítanunk, a mi munkával és tüzelő anyagra való költséggel jár Önműködő gázműveknél, melyek a gázt szakaszosan vagy folytonosan a fogyasztás mérvéhez képest termelik és a melyeknél tehát a harangot nagyon kicsinyre készíthetjük, a gáznak megszárítása aránylag nagyobb szerepet játszik, mivel a fejlesztett gáz majdnem közvetetlenül használtatik föl s nincs idő a nedvesség visszatartására. Czélszerűnek látszott ennélfogva a gáznak szárítását magával a kalcziumkarbiddal eszközölni; a karbid szárító képessége majdnem egyenlő a chlórkalcziuméval. A nedvesség visszatartása közben természetesen újabb acetylén fejlődik. Ezen okokból a karbid kiválóan alkalmas a gáz szárítására. A gázműnek bizonyos részei módosíthatók. A 6. 7. és 8. ábrák ily módosításokat tüntetnek föl, amennyiben t. i. a 6. és 7. ábrákban oldal-, illetőleg fölülnézetben a táplálókészülék módosított kivitele van föl-