16005. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngáz-fejlesztő készülék

_ 4 — tüntetve, a hozzá tartozó részekkel együtt, míg a 8. ábra egy adagoló csatorna előírói való nézetét mutatja be, mely csatorna az előzőkben említett tekercsszerű karbidtölténytartót helyettesíti. A 9. ábrában a zárókészűlékre vonatkozó módosítás van föltüntetve. Az ejőbb említett táp 1 á 1 ók ész ű lé k némely esetekben czélszerütlennek bizonyult, amenynyiben az adagolókészűlék különböző részeit a harangtól függetlenül elrendezni nehézségekkel járt. Föltaláló czélszerűbbnek találta az elrendezést olyformán módósítani, hogy az adagolást eszközlő részek a harang nagyságától és magassági helyzetétől függetlenül működjenek. Itt is, miként az előbbi készüléknél, két zárókampót alkalmazunk, ezek azonban ugyanazon tengelyen vannak megerősítve és úgy állítvák, hogy az egyik mindig a zárókerékbe kapcsolódjék, ha a másik ki van is kapcsolva (9. ábra). Az előzőkben említett s a záró műre közvetetlenül ható vezetőrudat itt a (28) csőben elrendezett (29) rúd helyettesíti, melynek (30) fogai a (28) cső oldalfalában kiképezett függélyes kimetszésben mozganak. (29) rúdhoz fölül a (62) csigák körül futó láncz csatlakozik, melynek alsó vége a harang födeléhez van erősítve. Az adagoló készülék, mint az előbbi berendezésnél, itt is két (31) fogaskerékből áll, melyeknek kimetszései a karbidtöltények alakjának felelnek meg, mely töltények kerek, négyszögletes stb. keresztmetszetűek lehetnek. Az egyik kerék tengelyén (32) zárókerék ül, melyet (33) zárókampók működtetnek. Ezen kampókat viszont (30) fogak működtetik, melyek így fölváltva kapcsolódnak a (32) zárókerék fogaiba. Az adagolás egy négyszögletes oldalán ajtókkal ellátott csatornán át történik. Az ajtók megfelelő nagyok, bizonyos távolságban vannak egymástól elrendezve, sarkak körül forgathatók és kallantyúk segélyével elzárhatók. A csatorna alsó végénél (34) kampóval van ellátva. Működés közben az említett kampó vissza van húzva, úgy hogy a csatorna nyitva áll. Ha azonban utóbbit karbidtartányokkal kell megtöltenünk, a kampót ennek alsó vége alá toljuk és a csatornát megtöltés czéljából vízszintes helyzetbe állítjuk, miközben (34) kampó a töltények kihullását megakadályozza. Ha a csatornát fölállítjuk, a kampót visszahúzzuk. Hogy az adagoló csatorna túlságos magassága elkerülhető legyen, nagyobb acetyléngázfejlesztő készülékeknél több ily csatornát alkalmaznak egymás mellett, hol ezen csatornák fokozatos magasságban vannak egymás mellett elhelyezve s működésök egymásutánban következik be, vagyis pl. ha öt ilyen csatorna van alkalmazva, akkor azok közül először az első. azután a második s így tovább jön üzembe. A készülék, mely a keletkezett mésziszap fölvételére szolgál, egy a karbidtartányokat befogadó edényhez csatlakozó (35) kamrából áll, mely az oldalain alkalmazott (36) rudak és az ezeken elrendezett (37) kampók révén a (38) tartánynak éleire van erősítve. (38) tartányt (39) oldalfogantyúkkal és (40) födéllel láthatjuk el. Hogy az üzem meg ne szakadjon, minden egyes gázmű számára két mésziszapfölfogó (35) kamrát rendezünk el, úgy hogy az egyik kamra működése folyamán a másikat kitisztítani lehessen. (35) kamrának kivevése, mely (41) gázfogóba torkollik, oly módon történik, hogy az előbbit (36) rudak közvetítésével kissé fölemeljük, míg (37) kampók (38) tartánynak fölső élét elhagyják, erre vízszintes irányban kissé elforgatjuk s lesülyesztjük annyira, hogy fölső vége (41) gázfogónak alsó szélénél mélyebben feküdjék s erre (38) tartánynak megfelelően rézsútos oldala mentén vezetve, eltávolítjuk. A karbidpatronok vagy karbidszelenczék bevezetésére szolgáló (71) csatorna ferde helyzetet foglal el, egyebekben azonban ezen szerkezet is megegyezik az előzőkben leirt acetyléngázfejlesztő készülék szerkezetével. A karbidpatronok az adagoló mechanizmusból a ferde fekvésű (71) csatornán keresztül a vízzel körülvett, átlyukgatott oldalakkal és a karbid bebocsátására megfelelő nyílással ellátott (35) kamrába jutnak s az itt fejlődött gáz (41) gázfölfogóba, (72)