15925. lajstromszámú szabadalom • Készülék vonatok összeütközésének önműködő megakadályozására

_ 4 -hozzátartozó ütköző megemelésévél egyide­jűleg a többé el nem zárandó vonalszakaszt szabaddá tegye. Végre a harmadik (35) korong egy (23) súllyal van ellátva, hogy az illető czövek fölszabadulása után az alkat­részeket ismét nyugalmi helyzetükbe hozza vissza (2. ábra). A 7. ábrában baloldalt föltüntetett (a) ezövekkészűlékhez csak két (36) és (37) ko­rong tartozik, melyek közül a (36) korong •egy húzódrót által a főkészűlékkel áll össze­köttetésben, míg a (37) korong a (21) üt­köző lefelé húzása ezéljából (23) súllyal, van ellátva. A harmadik korong itt elesik mivel csak a menetirány jobb oldalán al­kalmazott czövekkészűlékek használtatnak föl a többé nem szükségelt készülékeknek eredeti helyzetükbe való visszaállítására. Ha valamelyik főkészűlék működésbe ho­zatott, az illető vonat a saját maga által elzárt vonalszakaszon belül ide-oda szabadon mo­zoghat a nélkül, hogy ezáltal a zárás meg­szűnnék vagy a különböző szerkezeti alkat­részek azt meggátolnák. Ha pl. a vonat (g) emeltyűt egyszer átforgatta (3. ábra) és ismét vissza akar menni, hogy pl. egy el­hagyott kocsit fölvegyen, a sarnirszerű (k) vég egyszerűen a pontozott helyzetbe áll be és a vonat akadálytalanul visszamehet. Ha most a vonat ismét előrehalad és a (g) emeltyűt ismét átforgatja, ekkor az (i) és (o) fogaskerekek elállíttatnak és a (p) záró­kereket is magukkal viszik. Ilivel azonban az (s) henger (t) kilincse a zárókerék fogai­ból kikapcsolódott, a kerékmű egyszerűen forogni fog a nélkül, hogy ez által a hely­zetében rögzített henger állására és az evvel egybekötött, távolabb elhelyezett czövekekre, vagy ütközőkre valami befolyást gyakorolna. Amint már fönntebb említtetett, a (34) korong (6. ábra) a legközelebb fekvő készü­léknek nyugalmi helyzetébe való vissza­állítását eszközli. E szélből egy a (34) ko­ronghoz erősített húzódrót egy (24) tolaty­tyúval 12. ábra) áll összeköttetésben és ezt egy (25) rúgó hatása ellenében elállítja (3. ábra). Eközben a (24) tolattyú egy orra a (28) emeltyű egyik forgatható (27) karjához ütközik és ez által a (30) orrt olyan hely­zetbe hozza, hogy az (s) henger (31) toldata fölszabadul és az (s) henger ennek folytán kezdeti hetyzetébe térhet vissza, mi által a hozzátartozó czövekkészűlékek is nyugalmi helyzetüket foglalják el. A (28) emeltyűt, mely egy (29) rúgó hatása alatt áll. a 13. ábra részleteiben mutatja. Az (s) henger visszaállítását hasonlóképen a czövekkészű­lékek (23) súlyai eszközlik. Ha most (s) hen­ger visszafelé mozog, a (z) emeltyű (19) vége, a mint az a 8. ábrából látható, egy (18) ütközőhöz ütközik, minek következté­ben a (15) rúgó hatása ellenében a (v) orr a (t) zárókilincs (u) nyílásán kilép és a (t) zárókilincs az (x) rúgó hatásának engedve, ismét kapcsolatba jön a zárókerékkel. Az al­katrészek ekkor valamennyien ismét munka­képes helyzetüket foglalták el, úgy hogy a játék ismétlődhetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés vasúti balesetek elkerülésére, az által jellemezve, hogy a pálya men­tén egymástól bizonyos távolságokban a vonat fékszerkezetére, a gőzbeömlésre, vagy valamely jelzőkészülékre, esetleg a fölsoroltak mindegyikére együttesen működő .ütközők vannak elrendezve, me­lyek menetközben a vonat által önmű­ködőlég páronkint, a vonat előtt és mö­gött megfelelő távolságban, a kellő hely­zetbe hozatnak, hogy utóbb ugyancsak a vonat által a védett szakasz elhagyása után nyugalmi helyzetükbe térjenek vissza. 2. Az 1. pontban igényelt berendezés egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a sínpáron kivül olyan készülékek van­nak elrendezve, melyek az áthaladó vo­nat által önműködőlég átállíttatnak és e közben egy-egy, a készülék előtt és mö­gött bizonyos távolságban a sínpár kö­zött elrendezett (a) czöveket akként emelnek meg, hogy az élőiről vagy hátul­ról az elzárt vonalszakaszhoz érkező vo­nat egy, a lokomotív alatt megfelelő helyen alkalmazott (b) emeltyű segélyé­vel fékszerkezetének megfelelő működte­tése által megállíttatik. 3. Az ;L. pontban igényelt berendezéshez

Next

/
Oldalképek
Tartalom