15856. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikusan egyensúlyban tartott kamrazsilip

légkamrák az ezen berendezéseknél szokásos működéshez szükséges segédszerkezetekkel vannak fölszerelve. Az (0) légpárna-kamrák és az (N) úszó kamrák fölül a légkamrához vannak csatolva és a kiegészítő (M) tartaléktartályok a légkamrán belül vannak elrendezve. Ezen összes segédszerkezetek, a mint azt később le fogjuk írni, egyenlő hatásúak és a vízhez, melyben a mozgatható zsiliptest működik, ugyanoly viszonyban állanak. Az összes eddig leírt zsilipeknél a zsiliptestnek (71) feneke a légnyomás azon részének van alávetve, mellyel ez a zsilipkamra tartályában lévő víznek súlyát fölülmúlja. A (74) tartóknak a feneke a (71) feneket (5. ábra) kell megtartaniok, míg a (74a) keretek a (17) zsilipkamrának (70) válaszfalait hydrostatikai nyomás ellen megtámasztják ; a hol kölcsönösen szilárd szerkezet szükséges, mint a (164) fogasrudaknál és a (18) kapunyílásoknál'(!• és 2. ábra) ott a (76) tartó szerkezeteket alkalmazzuk. A talajban a (13) légvezeték (1. 2. 3. 4. és 5. ábra) van lefektetve, mely egy szelep által szabályoztatik és a zsiliptestek légkamráival, valamint a pneumatikus akkumulátorral van összekötve. Ezen összeköttetésnek legegyszerűbb foganatosítási alakja a 4. és 5. ábrában van föltüntetve, mely ha a talaj alakulása és a térviszonyok megengedik, előnyösen alkalmazható. A (13) légvezeték ezen esetben egy a sziklába épített csatornából áll, mely a légkamrákkal a fölső végeiken nyitott, függélyes (13d) csöveken át közlekedik, melyek az (5) gödörnek vízszínén jóval túlnyúlnak. A zsiliptesten a (13e) csövek vannak megerősítve, melyek harangszerűen a (13d) csövekre nyúlnak és a zsilip mozgásakor teleszkópszerűen eltolódnak. Ezen összeköttetésnek egy másik foganatosítási alakja az 1—3 és 19—23. ábrákban van bemutatva. Ezen esetben a mozgatható (16) tömlő oldalt (16e) láncz ok által van erősbítve (19—23. ábrák), melynek (16f) szemei (16g) csapszögek körül forgathatók és (16h) távol-8 — ságtartók által a (16) tömlőtől bizonyos távolságban tartatnak. Ha a tömlő nincs belső nyomásnak alávetve, az a lánczvonalhoz hasonló ívben csüng alá. Nagy belső nyomásnál azonban a (16) tömlő kinyújtózkodni iparkodik, mivel a nyomó fölület a tömlő domború oldalán nagyobb, mint annak homorú oldalán. A lánczok azonbau az ellen hatnak és a tömlő megtörését megakadályozzák, mivel azoknak (I6f) szemei akként vannak alakítva, hogy a lánczszemek végeinek azon fele, mely a külső görbülethez közelebb fekszik a láncz hossztengelyére merőleges (22. ábra), míg a belső görbület felé nyúló felek ezen tengelyhez rézsútosan állanak és egymással konvergálóak. Ily elrendezésű láncz azonban, a nélkül hogy eltörnék, nem nyújtózhatik nagyobb sugárú ívbe, mint a melynél a külső, rézsútos végfölületek egymással épen érintkeznek. Az 1- 3. terjedő ábrák a hajlékony tömlőnek még egy előnyösebb összekötési módját láttatják egy zsilippárral a helytálló légvezetékkel és a szeleppel. Ha a viszonyok ily berendezésre alkalmasak, akkor a zsiliptesteken elrendezett (9) vezető részek egy szekrény alakú toldalékkal vannak ellátva, melynek fenekében több (9a) nyílás vau elrendezve, míg a (14) szelep a zsilipek között, a közepén és ezekhez harántirányban van elrendezve. A szelep mindegyik csőágával egy-egy vízszintes meghosszabítási cső vagy egy i (14m) gyűjtő szekrény van összekötve, I melyek ellenkező irányokbay nyúlva a zsilipekkel párhuzamosan vannak elrendezve és fenekükön a (13a) nyílásokkal vannak ellátva, melyek a másik zsiliptest (9) vezető részének (9a) nyílásaival korrespondeálnak. Mindegyik (13a) nyílás egy-egy függó (16) tömlő által a másik zsilipnek egy (9a) nyílásával van összekötve. Ez által a levegőnek a két zsilip közti útja, valamint a levegőnek súrlódása csőfalakon és a vezetéknek előállítási költsége jelentékenyen csökkentetik. Miután továbbá több tömlőt alkalmazunk, ezeknek átmérője és súlya is kisebb és ezenkívül a tömlő ívnek sugara ily összekötésnél nagyobb,