15856. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikusan egyensúlyban tartott kamrazsilip

1 -szükséges, miért is azoknak fölépítése puha, csuszamlós talajban igen drága volna. Oly helyeken tehát, a hol a talaj nem sziklás, a 6—10. ábrában föltüntetett elrendezést foganatosítjuk. Ezen szerkezetnek fölső (G) része egy a kívülről ható összes erőknek ellenálló szekrény tartóból áll és a légkamra egy sor egymástól elkülönített, de egymástól függő, csőalakú (7a) elemből van képezve, melyek fölül egymással össze vannak kötve (8. ábra) és alsó végükön nyitottak, úgy hogy az (5) gödörnek alsó része egy sor (5a) gödörré van kiképezve, melyek az ívalakú (5b) oldal és szélső falak, valamint az (5c) harántfalak által határoltatnak, miáltal a kiásandó földtömeg mennyisége és a föld megtámasztására, valamint az (51) vezetékek és a (kl) horgony rögzítésére szükséges falazat jelentékenyen csökkentetik. lía a körülmények megengedik, akkor előnyös a (7) légkamrának csőalakú (7a) részeit kúposán és akként foganatosítani, hogy a (7a) csövek palástját képező egyes (71>) lemezek (7. ábra) egymást átlapolják vagyis mindegyik lemez vagy lemezsor a fölötte lévőnek szélét körülfogja, úgy hogy az átmérőnek ekként természetszerűen elért nagyítása a zsilipet kiegyenlítheti és a bemerülő zsiliprészeknek a föl- és alámozgás közben változó vízkiszorítását kompenzálhatja. Ha bizonyos körülmények szükségessé vagy kívánatossá teszik, hogy a csövek hengeres alakjától eltérjünk, akkor ajánlatos a 37—42. ábrákban föltüntetett elrendezést foganatosítani. Ezen esetben a két (6) henger szegmentjeinek függélyes széleit egymással és a (8d) összekötő lemezekkel kötjük össze, a hol is az összeköttetést előnyönyösen a T-alakú tartókból könnyen előállítható Y-alakú aczéltartók segélyével foganatosítjuk, miáltal a szögecsek húzási igénybevételét elkerüljük. Az ekként zárt csőalakú testeket az által egyenlíthetjük ki. hogy oly hosszaságú Y-síneket alkalmazunk, melyek az egyes (fi) palástlemezekkel egyenlők, a legközelebbi fölső lemeze fölé és a legközelebbi alsó lemez alá nyúlnak és ekként könnyen összeköthető és jól tömítő kapcsolást létesítenek. A vízzár alatt lévő, csőalakú légkamrák nemcsak puha talaj számára előnyösek, hanem oly vidékeken is, a hol a talaj alakulása oly szabálytalan, hogy egyéb rendszerek óriási költségekkel járnának. A 13. ábra magas és meredek emelkedésű talaj számára alkalmas berendezést láttat. Ily lépcsőzetes zsilipek építésénél a vízvonalat a magaslat csúcsához és lábához vezetjük és az összekötendő csatornarészek hosszszelvenyeit, oly magasságban tervezzük a talaj fölött, hogy minimális ásatásokat kelljen foganatosítani. Ezen szelvények szerint aczélszerkezeteket építünk föl, melyek egymásután következő csekély magassági különbözetekben elrendezett (100a) áthidalásokat képeznek, melyek között egy sor (A) zsilip van beépítve, melyek a hajóknak a szomszédos hídszakaszok között való megemelésére és sülyesztésére szolgálnak. Ezen hídszakaszok, valamint a (17) zsilipkamrák kapukkal vannak ellátva, úgy hogy a zsilipnek mindkét vége a hozzátartozó áthidalással összeköthető. Ezen berendezésnél a vízzár, melyben a mozgatható zsiliptesteknek légkamrái működnek, előnyösen egy sor csőalakú (5a) kamrában van létesítve, melyek aczélhengerek alakjában vannak foganatosítva. A mozgatható zsiliptest légkamrái szintén egymástól elkülönített, de egymástól függő (7a) csövekből vagy hengerekből állanak, melyek mindegyike a vízzárhoz alkalmas és egy-egy csőalakú (5a) vízkamrában van elrendezve. Az egyes mozgatható zsiliptestek légkamrái a nyomó levegő vezetéke által egymással össze vannak kötve és működésük lényegében ugyanolyan, mint a már leírt zsilipeknél. A 14. ábra egy ily zsiliptest czélszerű foganatosítási alakjának keresztmetszetét láttatja. A helytálló (51) vezető keretek és a (165) fogasrudak, valamint a zsiliptesten elrendezett (164) fogasrudak az emelési magasságnak megfelelően alkalmas módon meg vannak hosszabítva és a csőalakú (7a)