15856. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikusan egyensúlyban tartott kamrazsilip
- é elágazást képez és az U-alakú (U6 U7) csövek (6. ábra) által a (14) szelepek alsó végével van összekötve. Az 1—5. ábrákban föltüntetett zsilip (7) légkamrájának harántmetszeti föliilete sokkal nagyobb, mint a (17) zsilipkamra (71) fenekének (2. ábra) föliilete. A (7) légkamrának a (17) zsilipkamrán túl kifelé nyúló részei fölül a (31) lemezekkel vannak elzárva, melyek a (71) fenék részeit képezik vagy ehhez erősítve lehetnek. A (23b) tartók, a (164) fogasrudak a (69) vezetékek és egyéb szerkezeti részek alkalmas megerősíthetése és az ezek által előidézett nyomó és hajlító erők előnyös elosztása czéljából a (7) légkamrának szegmentszerű (6) falai, melyek közel függélyes tengelyekkel bírhatnak, széleiken nem érnek egészen össze és ez által keletkező közök a (6a) fallemezekkel vannak kitöltve, melyek sík vagy hullámos elrendezésűek lehetnek, mely utóbbi esetben a bordák a zsiliptengellyel párhuzamosak. A (8) haránttartók (2. ábra) a (6a) fallemezek és a szegmentszerű (6) falak (a 37. és 40. áhrában foltüntetett sínekhez hasonló alakú (y) sínek által vannak egymással összekötve, melyeket (?) alakú tartók harántlapjának kihajlítása által könnyen előállíthatunk. Az Y-alakú sínnek mindegyik lapjához egy (8) harántlemezt ill. egy (6a) fallemezt és egy szögmentszerű falat szögecselünk, miáltal hátrányos húzó erők elkerültetnek és a szegecsek egyszerűen csak lenyirásra vétetnek igénybe. A (8) harántlemezeket előnyösen páronként egymástól megfelelő távolságokban rendezzük el, úgy hogy (8) lemezeket (8c) lemezekkel vagy rácstartókkal egymással összekötvén, a (8b) harántösszeköttetéseket olcsó és egyszerű módon állíthatjuk elő, melyek húzás, nyomás és meghajlítás ellen elégségés ellenállást nyújtanak. Közepes nagyságú zsiliptestek számára, mint a milyenek az 1. 2. és 3. ábrában vannak bemutatva, az elkülönített lemezekből képezett (8) haránttartók alkalmasak, míg nagy zsilipeknél ezen czélra előnyösen egy darabban készült lemezeket vagy válaszfalakat alkalmazunk, melyek a légkeringés lehetősége czéljából lyukakkal vannak ellátva. Hogy a (7) légkamra tartó gyanánt szolgálhasson, azt még hosszirányban is merevítjük, még pedig a vízszintes (6c) húzó lemezekkel, mely szögecsek által vagy egyéb módon vannak a légkamra falaihoz és a merevített (8b) rácstartókhoz erősítve. Ezen szerkezeti elemeket oly pontokban rendezzük el, a hol azoknak igénybevétele a légkamrának egyetlen tartó gyanánt való kiképzéséhez szükséges. Az igen nagy zsilipek számára alkalmas szerkezet a 4. és 5. továbbá a 33—36. ábrákban van föltüntetve. Az ilyen zsilipnél a víz által okozott megterhelés 1 kilogrammot és a levegő által előidézett fölhajtó erő 1 1 /4 kilogrammot tesz ki cm2 ként; a (74) fenéktartó támközének nagyobbnak kell lennie, mint valamely nagy hajó szélességének. Minthogy ezen okból számos és igen szilárd tartót kell elrendeznünk, a súlyban elért minden csökkentés az előállítási költségek kisebbítésével jár. Ezen okból a zsilipkamra fenekének tartó szerkezetét akként rendezzük el, hogy a (71) fenéklemezek (34—36. ábrák) egyszersmind a (74) tartóknak befödő karimája gyanánt szolgáljanak. Az említett lemezeket egymástól aránylag csekély távolságokban harántirányban fektetjük, a szomszédos lemezeknek egymás mellett fekvő széleit pedig a (74b) síneknek vízszintes száraihoz szögecseljük és a (74c) borító lemezzel befödjük, míg a lefelé nyúló szárakat a (74d) bordához és ehhez a (74) fenék tartónak (74e) ill. (74f) nyomó és húzó tagjait szögecseljük. Az alsó (74g) karimát szintén alkalmasan szerkesztjük és a szomszédos síkoknak (74e) nyomó tagjait, mint a 34. ábrában, keresztező rudakkal kötjük össze egymással. A tartóknak ezen elrendezése kevésbé költséges és igen szilárd. Az előzőkben leírt foganatosításoknál mindegyik zsilip számára egy osztatlan (5) gödör
