15856. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikusan egyensúlyban tartott kamrazsilip
- 23 -melynek harántmetszeti fölülete egyenes ós | magassága fordított viszonyban áll a bemeriilési mélységhez. Mivel a megterhelés állandó, a teher hordására szükséges deplacementnak a mikor a (B2) tartály teljesen bemerül, állandónak és a nyomásnak legkisebbnek kell lennie, mivel a deplacementnak harántmetszeti fölülete ekkor legnagyobb, mélysége pedig legkisebb, míg ha a tartály teljesen meg van emelve, a deplacement fölülete legkisebb, mélysége ellenben legnagyobb és a légnyomás maximális. A (B2) tartály különböző mozgásainál az (A) és (A A) zsilipekből bizonyos mennyiségű levegőt vesz át, illetve azokba bizonyos mennyiségű levegőt áramoltat, mely elégséges arra, hogy a zsilipek levegőjének ki nem elégítő kiterjedési térfogatát kiegészítse és ez által a kivánt automatikus hatást előidézze. Tegyük fül, hogy a zsilippár 23.3 m. emelési magassággal bír, 3.3 m. mély, 6.6 m. széles, 81.2 ín. hosszú és teljesen megterhelt állapotban 3750 tonna súlyú, melynek megtartására oly maximális légnyomás szükséges, mely egy körülbelül 6.3 m. magas vízoszlopnak felel meg; az egyensúlyi nyomás a túlterhelt zsilipben egy körülbelül 5.3 m. magas vízoszlopnak felel meg és mindkét zsilip levegőjének köbtartalma maximális nyomásnál körülbelül 24082 ms , akkor a kiterjedéshez ós a megemelt zsiliptől a sülyesztett zsilipbe való átvezetéshez szükséges levegőnek köbtartalma, mely által ez utóbbi zsilip a kritikus pont fölé emeltetik, körülbelül 2277 ms , melyből 1454 m3 a vízoszlop csökkenése okozta kiterjedés által és 823 in3 a víznek a megemelt zsilip légkamrájába való beáramlása folytán szolgáltatik Ha már most az emelési magasság fél akkora, mint az iménti esetben, akkor a nyomó levegőnek köbtartalma majdnem ugyanily viszonyban csökken és az 1454 ms kiterjedés körülbelül 744 m3 -re redukáltatik. Ha azonban az előző föltételeket megtartjuk, vagyis a fölhajtó erő többletének százalékszáma ugyanolyan marad, mint a | 23.5 in. emelési magasságú zsilipeknél, akkor a kis emelési magassággal bíró zsilip a szerkezetek lényeges megváltoztatása nélkül nem működhetnék kielégítően. A nyomó légtöltés ezen ki nem elégítő kiterjedésének beszüntetésére kisebb emelési magasságú zsilipeknél az iméntiekben leírt differencziális légtartályt sikeresen alkalmazhatjuk. Ezen tartálynak légtartalma aztán ezen czélra elég nagy és a falak kúposságát akként kell választanunk, hogy a légnyomás a tartályban a teljes bemerülésnél a túlterhelt megemelt zsilipnek egyensúlyi nyomásával közel egyenlő legyen, teljesen megemelt zsilipnél ellenben a maximális nyomással legyen egyenlő. Ezen esetben a (B4) légkamrától (6—9. ábra) a (14) főszelephez a (B3) légcsövet vezetjük, mely ezen szelepnek alsó részével közlekedik. Ezen csőnek oly hosszú lefelé nyúló (B5) szára van (9. ábra), hogy zárt főszelepnél a vízzárt képező víz a (B5) csőrészben maradhat és ezt elzárhatja; ha a főszelep vízzárát beszüntetjük, akkor a (B3) csőé nyittatik, mely cső azután a fővezetékkel és a zsilipekkel akadálytalanul közlekedik. Ezen elrendezés működése a következő : Tegyük föl, hogy az egyik zsilip meg van emelve és maximális nyomású levegőt tartalmaz, a főszelep zárva van és a sülyesztett zsilip szabadon úszik; továbbá, hogy a megemelt zsilip túl van terhelve és az alsó zsilip a vele megemelendő vizet tartalmazza, a differencziális (B2) tartály pedig a legmagasabb állásban van és maximális nyomású megfelelő térfogatú nyomó levegőt tartalmaz, akkor a zsilipkapúk zárása után a (B) akkumulátor pneumatikusan elzáratik és a főszelep nyittatik és ugyan így a (B3) csőnek (B5) szára vízzárának beszüntetése folytán szintén nyittatik és a két zsilip, valamint a (JB2) tartály egymással akadálytalanul közlekedhetnek. A levegő ekkor a legnagyobb nyomású térből vagyis a megemelt zsilipből és a (B2) tartályból a legkisebb nyomású térbe, vagyis az alsó zsilipbe fog áramolni; a levegő
