15856. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikusan egyensúlyban tartott kamrazsilip

— 22 — lyes része azon egyenletes nyomást jelzi, mely a zsilip megemelkedése közben uralkodik, miután a víz a (31) lemezt elhagyta és mielőtt a zsilip a megakasztó szerkezet által megállíttatik. A (Pl) vonalnak görbe és vízszintes részei azon nyomáscsökkenést tűntetik föl, mely akkor következik be, mikor a zsilip a megakasztó szerkezetekhez jut, ezek a zsilipet megállítják és miután ebben a maximális nyomás a sülyedő zsilipnek automatikus működése által helyreállíttatott. Az 58. ábrában a (Pl) vonalnak alsó, lejtős részei és függélyes része ugyanily jelentőségűek és a nyomásnövekvés a fölső görbület által van jelezve, mely azonban az újonnan megemelt zsilipnek semmiféle mozgása által nincs kisérve, fölfelé azonban a (70) vonalon túl meg van hosszabbítva, hogy a (P) vonallal szembe jöjjön és az ugyanazon időpontokban összeeső nyomásokat jelezze A (P) vonalnak az 58. ábrában alúl és az 57. ábrában fölül rajzolt vízszintes egyenes részei oly mozgásokat jeleznek, melyet a zsilipnek egy később leírandó czélból kölcsönziink. A (P) vonalnak alsó lejtős része az 58. ábrában a légkamra levegőjének kiterjedését és azon nyomásredukcziót tűnteti föl, mely a (14) szelepnek kinyitása után és a zsilip siilyedésének kezdete előtt következik be; a függélyes vonalrész a nyomásátvitel közben uralkodó nyomást és a lejtős rész a (31) lemezek bemerülése utánnyomást jelzi; az ezen ábrában a (P P!) vonalak valamely ordinatája által jelzett nyomások az időt illetőleg egymással azonosak. Az 59. ábrában az abscissák a töltő levegőnek teljes köbtartalmát adják meg; a lejtős (p) vonal a levegőnek a sülyedő zsilipben és a (pl) vonal az emelkedő zsi. lipben való köbtartalmát jelzi; a (p2 p2) vonalak közti tér pedig a vezetékekben tartalmazott levegőnek köbtartalmát szemlélteti. A (p pl) vonalak alsó, lejtős részei divergencziáinak különbsége a levegőnek azon időpontban való kiterjedését jelzi, mikor a siilyesztett zsilip mozgásának első részét foganatosítja és mielőtt a megemelt zsilip sülyedni kezd. A (p pl) vonalaknak középső, egymással'párhuzamos lejtős részei a levegőnek nyomásváltozás nélkül való átvezetését jelzik a mozgás középső mozzanata közben, míg a fölső vonalrészeknek konvergencziája a rajzolt hosszaságban azon kompressziónak felel meg, mely akkor következik be, a mikor az újólag megemelt zsilip a megakasztó szerkezetek által megállíttatik és miközben a sülyedő zsilip mozgását befejezi és a kivánt legmélyebb állásba jut. Világosan kitűnik tehát, hogy a két zsilip mozgása nem történik teljesen egyidejűleg; az alsó zsilip a fölső zsilip mozgását megelőzi és pedig a jelen esetben 10 méterrel, a mi természetes következménye a levegő kiterjedbetésének, pl. egy oly tartályban való hasznosításának, melyben alkalmas időben erőt gyűjtünk össze és ezt később munka elvégzésére használjuk föl, mi által a zsilip működését automatikussá tesszük é3 annak előállításánál, valamint működtetésénél jelentékeny megtakarításokat érünk el. A gyakorlati tapasztalat kimutatta, hogy ezen erőfölhalmozás további szerkezetek alkalmazása nélkül minden oly esetben eredményesen foganatosítható, melynél a zsilipek emelkedési magassága a töltő levegőre ható vízoszlopnak kétszeresét fölülmúlja. A levegő maximális és minimális nyomása és annak köbtartalma között oly viszonynak kell fennállania, hogy a nyomáscsökkenés és a levegő kiterjedése a levegőnek a megemelt zsilipből az alsó zsilipbe való átáramlását idézze elő, a mi elégséges arra, hogy a zsilip a kritikus pont fölé emelkedjék, melyben a siilyesztett és a megemelt zsilipnek egyensúlyi nyomásai egymással egyenlők. Csekély emelési magasságú zsilipeknél a kiterjedésnek ily fokát nehezen érhetjük el, miért is előnyös ily berendezéseknél a 6—9. ábrákban bemutatott (B2) segédtartályt alkalmaznunk. mely állandó megterhelésnek van alávetve és differencziálhatás előidézése czéljából kúposán van elrendezve. A tartály súlya tehát oly deplacement által hordatik,