15711. lajstromszámú szabadalom • Forgó petróleum-mótor

viil még az (A7) csapágyba is ágyalva van, az (A7 és A3) csapágy között a (B1 csapra egy fogaskerék vagy szíjdob van fölékelye. A rajzon egy szíjdobot ábrázoltunk. A (Dx) dugattyúk rudazata egy merev (E) hajtórúdhoz (1. és 2. ábra) csuklósan kapcsolt (f) hajtórúdakból áll. Mindegyik hajtórúd egy-egy, a (Dx) dugattyún átmenő (G) forgáscsap segélyével van a megfelelő (Dx) dugattyúval kapcsolva (1. az 1. ábrát), bár ezen csapok a dugattyúhoz csavarolt kapcsoló darabokba is ágyaihatók. Az (F) hajtórúd egy megfelelő csapágyszerű rész segélyével a (B) tengely könyökén van fölhúzva, úgy hogy az összes (Dx) dugattyúk a (B) tengely körül keringenek. Ugyancsak a (B) tengely körül keringenek az (Ax) hengerek is. Minthogy a (Dx) dugattyúk egy kör mentén vannak elhelyezve, mely kör a hengerek által képezett körrel szemben exczentrikus, az egyes dugattyúk a (B) tengely körül keringve a megfelelő (Ax) hengerekben eltolódnak ugyan, de épen azért, mert egy körben syinmetrikusan vannak elhelyezve, tömegnyomatékok és így káros rázkódások föllépésére okot nem adnak. mely rázkódások más gépeknél annál nagyobbak, minél nagyobb sebességgel forog a gép. Ebben az értelemben azt lehet mondani, hogy bár a hengerekben ide-oda mozgó dugattyúk vannak alkalmazva, az új forgó mótor mégis a forgó motorok ama csoportjába tartozik, mely a Root vagy Fábry féle fúvók módjára működik. A (Dx) hengerek (B3) fenekei (1. és 2. ábra) a hengerekbe megfelelően be vannak csavarva egy és a hengerek burkolására szolgáló (B2) aczélabroncs megerősítésére szolgálnak. Ez a (B2) abroncs a hengerek fenekére és szélére és a (Blü) bordákra fekszik, melyek az egyes hengereket egymással összekötik. Ily módon az abroncs egész kerületén alá van támasztva. A hat (B4) csavar, melyek a (B5) fejekkel vannak ellátva, a (B2Í abroncsot a (B3) hengerfenekekkel kapcsolja. Az abroncs egyik oldalán két (B6) borda van alkalmazva, melyek között egy fékszalag fekszik, úgy hogy a motort szükség esetén fékezni lehet. Az abroncs akként van méretezve, hogy a mótor czentrifugál erejének még akkor is ellenállhasson, ha az egyik vagy másik henger eltörne. A (H Hl H2 H3 H4 H5) szelepházak (3. ábra) az (Ax) hengerek oldalán vannak alkalmazva és az (Ax) hengerekkel egy darabból öntve. Az (L és J) szelepek egymás fölött foglalnak helyet, úgy hogy az (1) kompressziókamara lehetőleg kicsi. Az (A2) beszivatócsövek a szelepházakba vezetnek. Ezek a csövek a (D) toldatot kapcsolják — mint azt már mondottuk — a hengerekkel (I. az 1. ábrát). A (J) szele]) befelé nyílik, úgy hogy a czentrifugál erő hatása, alatt záródni törekszik. (K) szeleprúdjára egy (KI) tekercsrúgó hat. Ez a rúgó a szelepet a szele]) nyílása után mindig a fészkére nyomja. A szeleprúd az (L) szelepen át van vezetve, úgyszintén ezen szele]) csőalakú (M) szeleprúdjáii is. A második szelep alsó részébe egy csavarház van csavarva, mely az erős (X) tekercsrugó megtámasztására szolgál. A szelepek (K) szeleprúdjára a rúgó ugyancsak egy csavarház segélyével támaszkodik és az (O) emelő, melyet később fogunk le írni, eme két csavarház között mozog. A fix (B) tengelyen ott, hol az az (Ax) hengerek burkolatából kilép, (Pl) karmantyú van alkalmazva. Ezt a karmantyút az (Ax) hengerekkel együtt forgó harmadik (AH) lemezen alkalmazott (P2) fogaskerék forgatja, A fogaskerék és a karmantyú áttevési viszonya 1: 2. A (Pl) karmantyún hat (C3) exczenter van, melyek homlokfölületeibe megfelelő vezérgörbék vannak bemaratva. Ezeket a vezérgörbéket három különböző görbületi sugárral biró körív és három átmeneti görbe alkotja. Az ily módon létesült vezetékekben mozognak a kis (C5) emelőkre szerelt (C4) csigák. Bár a megrajzolt gépnél a hat (Ax) hengernek megfelelően hat ily emelő vau alkalmazva, a rajzban világosság okáért csak egyet rajzoltunk meg. Az emelők mindegyike egy-egy kis (Q) tengelyre van ékelve (1 a hat (Q) tengely elrendezését az 5. ábrán), melyek az (A) korongba és (AH) lemezbe vannak ágyalva. A vezetékekben csúszó csigák az emelők