15582. lajstromszámú szabadalom • Indítókészülék elektromos mótorok számára

a 13. ábrabeli diagramm a motorok és ellenállás viszonyát tünteti fül a nég}' főfutási helyzetben; a 14. ábra a 3., (>., 7. és 8. ábrákban föltüntetett indítókészűlék áramköreinek diagrammja, míg a 15. ábrabeli diagramm a motorok és ellenállások viszonyát tünteti föl a három fő futási helyzetben. Az indítókészűlékről először azt írom le, a mi a mellékelt rajzok 1., 2. és 3. ábráiban föltüntetett két változatnál közös. Az indítókészűlék (1) alapja vagy váza (2., 3. és 6. ábra) szokásos módon a kocsi homlokfalán vagy ahhoz közel lehet alátámasztva és az indítókészülék működő részeinek lezárására az (1) vázhoz a (2) födő charnirokkal vagy egyéb módon lehet megfelelően megerősítve. Az indítókészűlék (3) működő csapjának külső vége négyszögletes és ezen végén a (4a) küllőkkel és (5) fogantyúkkal ellátott (4) kézikerék van elhelyezve. A (3) csap körül az (1) alapzaton mozgathatatlanul az ellenállást változtató kapcsoló (6) staczioner része (2. és 3. ábra) van megerősítve, mely (6) rész négy csoport vagy sorozat (7) kontaktussal van ellátva, melyekhez az ellenállás tekercsek vannak állandóan kapcsolva. A (3) csapra a (8) fej van erősítve, mely négy (9) karral bír; ezen karok mindegyikének külső vége egy (10) kontaktus kefét tart. A (10) kontaktus kefék a (3) csap forgása szerint a megfelelő (7) staczioner kontaktus lemezekkel kontaktust képeznek. A (10) kontaktus kefék lépésről lépésre való mozgásának megakasztására a (12) bevágásokkal ellátott (11) gyűrű van alkalmazva, mely arra szolgál, hogy az illető helyzetekben a hol kívánatos, a (10) kefék helyzete rögzíthessék. A (9) karok egyikéhez a (13) emeltyű van erősítve, mely emeltyű egyik vége a (14) rúgó által a (11) gyűrű bevágott széle felé van szorítva. A (3) csapban a (15 emeltyű van ágyazva, mely emeltyű egyik karja egy (16) rúd (1. ábra) végére támaszkodik; ezen (16) rúd a (4) kézikerék (4a) küllőinek egyikén megy végig. A (15) emeltyű (2. ábra) másik vége egy (17) rúd belső végével áll összeköttetésben ; a (17) rúd külső vége a (13) emeltyű egyik végére támaszkodik. Látható tehát, hogy ha a (16) rúd, a külső végére gyakorolt nyomás következtében befelé mozog, akkor a (15) emeltyű úgy mozgattatik, hogy a (17) rudat a (13) emeltyű egyik vége felé kitolja és a (13) emeltyű másik végét a (12) bevágásból, melyben nyugszik, kiemeli. Ha a (16) rúdra gyakorolt nyomás megszűnik, akkor a (13) emeltyű a következő bevágásba esik és a forgás addig megakasztatik. míg a (16) rudat ismét befelé nyomjuk. (18) a (8) fej által tartott megakasztó darab vagy nyúlvány (2. és 3. ábra), mely a (19) staczioner kiugrással vagy ütközővel jön érintkezésbe, ha a kefék a kiinduló vagy zérus helyzetben vannak. A (3) csap belső vége (5. ábra) a (20) kúpkerékkel vagy ívvel van ellátva, mely a (21) kúpkerékkel kapcsolódik; ez a megfelelő ágyazásból kinyúló és az indítókészűlék hátfalával párhuzamosan haladó (22) csap egyik végére van helyezve. Az indítókészűléknek a (2.. 4. és 5. ábrákban föltiintetett alakja (20a) kúpkerékívvel is van ellátva, mely arra valb, hogy a (3) csap forgásának egy része alatt a (21a) hajtó szegmenttel jöjjön összeköttetésbe, a mi akkor következik be, midőn a (20) ív a (21) kerékkel nem áll kapcsolatban. A (20a) ív sugara sokkal nagyobb, mint a (20) ívé. A (20a) ívnek a (21a) ívvel való kapcsolata arra szolgál, hogy a (22) tengely lényegesen nagyobb sebességgel forgattassék. mint a mily sebesség a (20) ívnek a (21) kerékkel való kapcsolatánál létesül, föltéve, hogy a (3) csap forgásának sebessége ugyanaz marad. Ezen szerkezet czélját a következőkben részletesen fogom leírni. A (22) tengely másik vége a (23) fogaskerékkel van ellátva, mely a (25) tengelyre (4. ábra) helyezett (24) ívvel kapcsolódik; ezen (24) ívnek átmérője lényegesen nagyobb mint a (23) keréké. A (25) tengelyre a (d) dob (2. ábra) van erősítve, mely kontaktuslemezekkel van el-