15509. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti kocsik vonó berendezésén

- 2 -csolórészeknek nagyobb méretben rajzolt vízszintes metszete (A) a kocsi mellgerendája, (Al) a két oldalgerendája és (A2) a középső hosszgerendája. (B) a szokásos vonóhorgok, melyek az átmenő (Bl) vonórúd két végén vannak alkalmazva. A vonórúd a szokásos szerkezettel bír és a szokásos módon van a kocsialvázon elhelyezve, mint az pontozva az 1. ábrán látható. (C C) a bevezetőleg automatikus kapcsolások. melyek a kocsi középvonalában a a kocsi két szemben fekvő végén vannak alkalmazva és melyek egy második (D) vonórúd két végével vannak összekötve, mely vonórúd a kocsialváz alatt fekszik. Az autó matikus kapcsolás egy kiviteli módozata részletrajzban a 14. ábrán látható, hol (c) a szokásos megfelelő kivágással ellátott vonófej, mely a vonórúdon van megerősítve és a kapcsolás mozgatható részeit, nevezetesen a (cl) kapcsolópofát, a (c2) rögzítőemelőt és a (c3) rudat tartalmazza. Az utóbbi oldalt a vonófej oldalán alkalmazott nyíláson kinyúlik, és oly czélból lnizatik kifelé, hogy a záróemelőt a kapcsolásból kikapcsolja és az utóbbit a kocsik szétkapcsolódása czéljábói szabadon bocsássa. A (D) második vonórúd egy pár párhuzamos (E) gerendába van szerelve, mely utóbbiak legczélszerűbben fémből készülnek és a kocsi (A2) középgerendájának alsó részén szügecsélés stb. segélyével vannak megerősítve. Ezek a gerendák az t—6. ábrán látható szerkezetnél a kocsi egyik végétől a másikig nyúlnak, a kocsi közepéhez közel (E1) keresztdarabok segélyével vannak egymással összekapcsolva, melyeken a második vonórúd keresztül vezetésére szolgáló nyílások vannak alkalmazva, mint az az 1. ábrán látható. A második vonórúd — mint azt megrajzoltuk — legczélszerűbben két egyenlő részből áll, melyek belső végükön egy (F) kengyel segélyével vannak összekapcsolva. Eme kengyel végein furatok vannak, melyeken a vonórudak részei mennek át. A vonórudak belső végén lévő (f) csavarházak vagy ki vas tagodások a vonórudakat a kellő helyzetben rögzítik, mint az az 1. ábrán látható. A második vonórúd a jármű végeitől bizonyos távolságban végződik és az automatikus kapcsolások (g) szára a vonórúd megfelelő végével egy párhuzamos (H) rúd segélyével van összekapcsolva.- A vonórúd (g) szára és (d) feje a (H) rudak között van alkalmazva és ezekkel függélyes (h hl) csapok segélyével van összekötve. Ezek a rudak alsó végeiken a (h2; kengyel segélyével vannak alátámasztva, mely az (E) gerenda alsó fölületén és az (A) mellgerendán vau megerősítve. Mint a 3. ábrán látható, a rudak oldalirányos eltolódását (il) ütközők gátolják meg, melyek a támasztó kengyelen vannak alkalmazva, továbbá (hö) ütközők, melyek a segédgerenda és a fölső rúd között vannak megerősítve. Ugyanez a czél oly módon is elél hető, hogy a támasztókengyel és a (h6) keresztrudat kivágásokkal látjuk el, melyekben a (H) rudak nyugszanak és melyek a jelzett rudak oldalirányos eltolódását meggátolják. A vonóberendezés ily kiképezésnél a kapcsolás vonófeje a (h) csap körül, — mely a rudak külső végét a vonófejjel kapcsolja össze — csak oldalirányban lenghet, minek következtében két szomszédos kocsi összekapcsolása megfelelően beállhat, ha a vonat a pálya görbületeiben mozog, tehát a vonófejek minden esetben a kellő módon fogódzanak egymásba. A kapcsolás (g) szára egészen a (h) csap mögé ér, (1. és 2. ábra) miáltal a szár a (H) rudakon hosszú íöliíleten fekszik föl és a kapcsolás lehajlása lehetetlenné válik. Hogy a mellső (h) csapot tehermentesítsük, a (H) rudak mellső letompított végei a konkáv (h7) toldatokra fekszenek a vonófej és a (g) szár kapcsolási helye mellett, mint az a 2. ábrán hitható. (I I) beállító rúgók, melyek a kapcsolást, a középállásban tartani és ha a jármű görbe pályaszakaszról egyenes pályaszakaszra megy át, a középállásába visszavezetni törekszenek. Ezek a rúgók az (E) segédgerendák mellső végén harántirányban elhelyezett (i) hüvelyekben vannak alkal-