15509. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti kocsik vonó berendezésén

- 2 -csolórészeknek nagyobb méretben rajzolt vízszintes metszete (A) a kocsi mellgerendája, (Al) a két ol­dalgerendája és (A2) a középső hosszgeren­dája. (B) a szokásos vonóhorgok, melyek az átmenő (Bl) vonórúd két végén vannak al­kalmazva. A vonórúd a szokásos szerke­zettel bír és a szokásos módon van a ko­csialvázon elhelyezve, mint az pontozva az 1. ábrán látható. (C C) a bevezetőleg automatikus kapcso­lások. melyek a kocsi középvonalában a a kocsi két szemben fekvő végén vannak alkalmazva és melyek egy második (D) vo­nórúd két végével vannak összekötve, mely vonórúd a kocsialváz alatt fekszik. Az autó matikus kapcsolás egy kiviteli módozata részletrajzban a 14. ábrán látható, hol (c) a szokásos megfelelő kivágással ellátott vo­nófej, mely a vonórúdon van megerősítve és a kapcsolás mozgatható részeit, neveze­tesen a (cl) kapcsolópofát, a (c2) rögzítő­emelőt és a (c3) rudat tartalmazza. Az utóbbi oldalt a vonófej oldalán alkalmazott nyílá­son kinyúlik, és oly czélból lnizatik kifelé, hogy a záróemelőt a kapcsolásból kikap­csolja és az utóbbit a kocsik szétkapcsoló­dása czéljábói szabadon bocsássa. A (D) második vonórúd egy pár párhuza­mos (E) gerendába van szerelve, mely utób­biak legczélszerűbben fémből készülnek és a kocsi (A2) középgerendájának alsó részén szügecsélés stb. segélyével vannak meg­erősítve. Ezek a gerendák az t—6. ábrán látható szerkezetnél a kocsi egyik végétől a má­sikig nyúlnak, a kocsi közepéhez közel (E1) keresztdarabok segélyével vannak egymás­sal összekapcsolva, melyeken a második vo­nórúd keresztül vezetésére szolgáló nyílások vannak alkalmazva, mint az az 1. ábrán látható. A második vonórúd — mint azt megrajzoltuk — legczélszerűbben két egyenlő részből áll, melyek belső végükön egy (F) kengyel segélyével vannak össze­kapcsolva. Eme kengyel végein furatok vannak, melyeken a vonórudak részei men­nek át. A vonórudak belső végén lévő (f) csavarházak vagy ki vas tagodások a vonóru­dakat a kellő helyzetben rögzítik, mint az az 1. ábrán látható. A második vonórúd a jármű végeitől bi­zonyos távolságban végződik és az auto­matikus kapcsolások (g) szára a vonórúd megfelelő végével egy párhuzamos (H) rúd segélyével van összekapcsolva.- A vonórúd (g) szára és (d) feje a (H) rudak között van alkalmazva és ezekkel függélyes (h hl) csapok segélyével van összekötve. Ezek a rudak alsó végeiken a (h2; kengyel segé­lyével vannak alátámasztva, mely az (E) gerenda alsó fölületén és az (A) mellge­rendán vau megerősítve. Mint a 3. ábrán látható, a rudak oldalirányos eltolódását (il) ütközők gátolják meg, melyek a támasztó kengyelen vannak alkalmazva, továbbá (hö) ütközők, melyek a segédgerenda és a fölső rúd között vannak megerősítve. Ugyanez a czél oly módon is elél hető, hogy a támasz­tókengyel és a (h6) keresztrudat kivágá­sokkal látjuk el, melyekben a (H) rudak nyugszanak és melyek a jelzett rudak ol­dalirányos eltolódását meggátolják. A vonó­berendezés ily kiképezésnél a kapcsolás vonófeje a (h) csap körül, — mely a rudak külső végét a vonófejjel kapcsolja össze — csak oldalirányban lenghet, minek követ­keztében két szomszédos kocsi összekap­csolása megfelelően beállhat, ha a vonat a pálya görbületeiben mozog, tehát a vonó­fejek minden esetben a kellő módon fo­gódzanak egymásba. A kapcsolás (g) szára egészen a (h) csap mögé ér, (1. és 2. ábra) miáltal a szár a (H) rudakon hosszú íölií­leten fekszik föl és a kapcsolás lehajlása lehetetlenné válik. Hogy a mellső (h) csa­pot tehermentesítsük, a (H) rudak mellső letompított végei a konkáv (h7) toldatokra fekszenek a vonófej és a (g) szár kapcso­lási helye mellett, mint az a 2. ábrán hit­ható. (I I) beállító rúgók, melyek a kapcsolást, a középállásban tartani és ha a jármű görbe pályaszakaszról egyenes pályasza­kaszra megy át, a középállásába visszave­zetni törekszenek. Ezek a rúgók az (E) se­gédgerendák mellső végén harántirányban elhelyezett (i) hüvelyekben vannak alkal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom