15394. lajstromszámú szabadalom • Újítások körkemenczékhez való szállítókocsikon

— 5 -és (II) fogaskerekeket forgásba hozza. Ez által az emelő mozgása irányának megfelelőleg a híd vagy emelkedik, vagy sülyed, Hogy a hídnak terhelés következtében való idő előtti lesülyedését megakadályozhassuk, (i3) és (pl) ellensúlyokat alkalmazzuk. Előbb: egy lánczon lóg, mely csigákon áthaladva, (Bl) tengelyhez van erősítve és az a czélja, hogy addig, míg a kocsi hat rekeszét töltik, a híd helyzetében változatlanul megmaradjon. A másik súly egy emelőre van fölfüggesztve mely a (cl) tengellyel sizilárdan van összekötve és ellensúlyt képez a hetedik, nyolczadik és kilenczedik rekesz megrakása alkalmával, a mennyiben az (ol) tengely forgása folytán oldalvást kibillen és ez által a terhelés fokozatos növekedésének arányában mind kedvezőbb helyzetbe jut. Ha az emelőt egy zárókerékkel látjuk el, akkor a súlyok fölöslegesek, mert a híd fölemelését kézierővel is eszközölhetjük. A szállító karoknak azon tulajdonsága, hogy függélyes síkban lengést végezhetnek, a téglákat tartó deszkáknak föl- és lerakása közben való megragadását teszi lehetővé. Ezen megragadás czéljából ugyanis a karokat előbb sülyeszteni kell, hogy a deszkák alá kerülhessenek, mire a karoknak fölfelé való billentése által a deszkák levehetők. A téglák lerakása alkalmával a karok megfordított sorrendben előbb fölfelé billentetnek és csak azután lefelé. A mondottakat az 1. ábra magyarázza. Ezen ábrán a legfölső (a2) karon egy téglákkal megrakott deszka van fölrajzolva. Mielőtt tehát a karok a rajzon föltüntetett helyzetbe kerülnek, azokat, hogy a szárító deszkák alá egyáltalában kerülhessenek, előbb sülyeszteni kell. Ügy hogy ha a kocsira a téglákkal megrakott deszkákat föl akarjuk vonni, először az (il) záróemelő kikapcsolása czéljából a (g) kéziemelőt nyomjuk meg, ha aztán a kikapcsolás megtörtént, akkor a (g) emelőt addig mozgatjuk fölfelé, míg az (a2 karok eléggé leszálltak és a szárító deszkák alá kényelmesen behatolhatnak. Ha most a kocsit eléggé betoltuk a deszkák közé, úgy hogy az (a2) karok végig nyúlnak a deszkák alatt, akkor a (g) kéziemelőt lefelé nyomjuk és ilyen módon a fölfelé mozgó karok a deszkákat alátámasztó léczeikről leemekk. E közben az (il) záróemelőkar horga ismét a (k) rúdba kapaszkodik. Azon szerkezet tehát, mely a keret átfordítása alkalmával a karoknak ferde állítására szolgál, a téglák föl és lerakásánál is igénybeveendő. Azonban az önműködő állító szerkezettel kapcsolatban is használható, miután utóbbitól teljesen függetlenül működik és különben sem nagyon költséges. Czélszerűbb azonban a 10. ábrában föltüntetett elrendezés. Ez a 4. és 7. ábrában föltüntetett kivitelű kocsira van szerelve, azaz egy olyan kocsira, mely egy rendesen ferdén álló kerettel bír, hogy rakodó-állvány nélkül legyen megrakható. A (b4) s'neken a deszkák fölvételére szolgáló (a5) karok forgathatólag vannak alkalmazva. Ezen (a5) karok hátsó meghosszabbítása íves könyökbe van meghajlítva. A lehajlított szárak az(a5) karok vízszintes helyzetében párhuzamosak a (b4) sínekkel. A (c3) sín a (bl) sínnel párhuzamosan eltolható a (d3) görgő alakú ütközőkkel bír. A (d3) ütközők közötti távolságok egyenlők, de az egyes (a5) karoknak lengési hosszával kisebbek, mint az (a5) karok hátsó hosszabbításainak egymástól való távolsága. A (c3) sínt a tengelyén lazán forgó (m3) emelővel, mely az (o3) emelő segélyével van a (c3) sínnel összekötve, föl és lemozdítani lehet. Világos, hogy azon körülménynél fogva, mely szerint a (d3) ütközők közötti távolságok kisebbek, mint az (a5) karok, illetve azok meghosszabbításai közötti távo^ágok, a (c3) síneknek az (m3) kéziemelővel való lenyomása által, először a legfölső kar, utána a második, a harmadik stb. fog megemeltetni. Hogy a már anyaggal megrakott fölső karok vissza ne sülyedhessenek, az (a5) karok hosszabbításai akként vannak lehajlítva, hogy a lehajlított czárak a (b4) sínnel, tehát a (c3) sínnel is párhuzamosak. Ennek következtében a (d3) ütköző, mihelyt a karok könyökén végigcsúszik és az (a5) kart már megemelte, a lefelé hajlított szá-