15220. lajstromszámú szabadalom • Újítások lokomobilokon és lokomotivokon

- 2 -nak ellátva, mely utóbbi a következő védőlemez alsó végének befogadására szolgál. Az (a) védőlemezek kétoldalt szintén (b) vezetékekkel vannak ellátva (5. ábra), melyek az (A) tűzszekrény oldalfalain függélyesen elrendezett (bl) szögvasakon vezetődnek, úgy hogy az egyes (a) védőlemezek egy öszszeillesztett falat képeznek és könnyen föl-és leszerelhetők, mi által a csavarok által rögzített védőlemezeknek hátránya be van szüntetve. Az alsó védőlemez a megfelelő horonnyal ellátott (c) tartólemezen áll és minden egyes védőlemez (d) áttörésekkel van ellátva, hogy a tüzelőgázok a tűzszekrényből a csövekbe áramolhassanak. A tűzszekrénynek (f) rostélypálczái meg vannak hajlítva és oly alakúak, hogy azok úgy szalmával, mint szénnel, fával vagy más effélével való tüzeléshez egyaránt alkalmasak, mely czélból azok alsó részükben oldalas (fl) szárnyakkal vannak ellátva (3. ábia), melyek megakadályozzák, hogy a fa vagy a szén az egymástól nagyobb távolságban elrendezett rostélypálczák között áthulljon. A mint ugyanis a 3. ábrából látható, az (f) rostélypálczák oly távolra vannak egymástól elrendezve, hogy a tüzelési maradékokat, ha a hamúszekrénynek (T) ajtaját kinyitjuk, az (r) hézagokon keresztül piszkavassal könnyen kihúzhatjuk. A rostélypálczáknak egész rendszere kétoldalt a (gl g2) lemezek, elől és hátul pedig a csuklók körül forgatható (hl h2) lemezek által van határolva (2. és 3. ábrák), mely utóbbiak a (k) emeltyű segélyével, mely csapszögével a körivalakú (p) horonyban vezetődik, az (m) rúd és (n) forgattyú közvetítésével föl- és lecsappantható, a mennyiben a (k) emeltyűnek alsó része a (h2) lemezzel (s)-nél szilárdan össze van kötve. Ez által azt érjük el, hogy a (hl h2) lemezeket a körülményeknek megfelelően lefelé vagy fölfelé lendíthetjük, még pedig tesszük az előbbit a szalmával való tüzelésnél vagy a rostélyok tisztításánál, az utóbbit pedig fával vagy szénnel való tüzelésnél. Ezen szerkezet azon nagy előnnyel jár, hogy a szalmatüzeléstől könnyen és minden különös előkészület nélkül a fa- és széntüzelésre térhetünk át, a mi gyakran kívánatos. Gyakran előfordul pl., hogy cséplés közben szalmával tüzelünk, a gépnek az egyik cséplőtértől a másikra való járatása közben azonban szenet szeretnénk tüzelni, hogy a térfoglaló és tűzveszélyes szalmát ne kellessen magunkkal szállítani; ily esetekben az imént leírt szerkezet segélyével a kívánatos tüzelési cserét gyorsan és kényelmesen foganatosíthatjuk, a mennyiben a (hl h2) lemezeket csak fölfelé csappantjuk és erre a tüzet egyszerűen szénnel vagy fával tápláljuk. A jelen találmánynak egy további czélja, mint már említettük, abban áll, hogy a lokomobil tovamozgatására szolgáló szerkezeteket egyszerűsítsük, a nélkül azonban, hogy a gépnek súlyát fokoznók, mivel a lokomobilnak gyakran gyönge szerkezetű országúti hidakon, rossz karban tartott országutakon és mezei utakon kell haladnia. Az eddigi lokoniobiloknál az áttételi közegek, melyek a gőzgép mozgását a hátsó kerekekkel közlik, akként voltak elrendezve, hogy azok vagy a gép könnyű kezelhetőségére és a gépész manipulácziójára, vagy pedig a gép súlyára nézve hátrányosak voltak. Az előbbi hátrány oly lokoniobiloknál volt található, melyeknél a lendítőkerék a gép füstszekrénye közelében van elrendezve és a lokomobil hátsó kerekei kúpos kerekek közvetítésével hajtatnak, mivel a gépésznek, valahányszor ennek a lendítőkeréknél valami teendője van, pl. ha ez utóbbi a holt ponton áll, dobogójáról le kell szállania. Ezért tehát a forgattyútengelyt és a lendítőkereket a lokomobilnak a tűzszekrény felöli végén rendezték el és a futókerekeket fogaskerekű áttétel vagy lánczok segélyével működtették. Több homlokkerék elrendezése által azonban a gépnek súlya fokoztatik, a lánczhajtás pedig megbizhatlan. A mellékelt rajzokban bemutatott szerkezet segélyével ezen hátrányokat egyszerű módon küszöböljük ki. A 6. ábra egy lokomobil hátsó részének és az áttételi szerkezetnek oldalnézete. A 7. ábra ennek végnézete. A 8. ábra ugyanennek fölűlnézete.