15165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges testek hengerlésére szolgáló gyűrű előállítására

lamely könnyen olvadó fémből készülhet, de akkor az (a) mag és (b) palást között valamely indifferens anyagból készült (c) réteg alkalmazandó. Az 1—7. ábrán látható módon szerkesztett gyűrűk kihengerlésük és a mag eltávolítása után egyszerű csöveket képeznek, míg a 8. ábrán látható módon szerkesztett gyűrűkből több egymásban fekvő cső keletkezik. Ha a kihengerelt darabból a magot, illetőleg magokat nem távolítjuk el, hanem a terményt kihűlni engedjük, több egymással kombinált fémből (pl. vörösrézből és folyasztott vasból, folyasztott vasból és aczélból, aczélból és vörösrészből, aczélból, vörösrézből és folyasztott vasból, stb.) álló hengerelt árút nyerünk, melynél az egyes rétegek egymással konczentrikusak, illetőleg szimetrikusak. Az ily módon előállított termény alacsonyabb hőmérsékletre fölhevítve készre hengerelhető. Ha a gyűrűnek nincs folytonos magja, hanem a különböző, megfelelő betéttel ellátott testek beágyazása által meg van szakítva, mint az pld. a 9. vagy 10. ábrán látható, végtermény gyanánt egy oly testet nyerünk, mely alkalmas pontokon kettévágva egyes varrat nélküli, egy vagy két fenékkel bíró üreges testekké alakítható át. Az ily testek pl. folyós szénsav, vagy általában nagy feszültségű gázok befogadására •szolgáló tartályokká vagy lövedékpalásto <ká dolgozhatók föl. A gyűrű öntése kétféle módon történhetik. Tegyük föl. hogy a 8. ábrán látható keresztmetszettel bíró gyűrű állítandó elő. Ekkor az öntés pl. a 11. és 12. ábrán látható módon történik. Egy (e) talapzatot használunk, melynek középső furatába a tömör (d) mag, a furattal konczentrikus gyűrű hornyai között levő bordákon pedig a (b) palástok vannak elhelyezve. Ezek a gyűrűs hornyok és a központi furat az (e) talapzat egy hengeres mélyedésének fenekén vannak beesztergályozva, mely mélyedés átmérője körülbelül, az előállítandó alak átmérőjével egyenlő. Ennek a formának a középfuratába a belső (d) magot és a (b) palástokat, melyek ismert módon öntés, hengerlés vagy sajtolás által állíttatnak elő, a (d) mag körül konczentrikusan oly módon helyezzük el, hogy azok, — mint az a 11. ábrán látható — alsó végeikkel az előbb említett, középfurattal konczentrikus hornyok között keletkezett bordákra támaszkodjanak. Ha ez megtörtént, a (b) palástok között, illetve a legbelső (b) palást és a (d) mag között levő közöket avval az anyaggal töltjük ki, mely az (a) magokat fogja képezni, ügyelünk azonban arra, hogy a (b) palástok fölső éle alatt bizonyos szabad tér maradjon. A magot képező anyag ekkor alul az (a) talapzat hornyait kitölti, tehát egy oszlop vagy egy rúd keletkezik, melynek keresztmetszete a 8. ábrán látható és melynek fölső végén több gyűrűalakú, konczentrikus mélyedése és egy központi mélyedés van, melynek alsó végén eme mélyedésekkel korrespondeáló kiemelkedései vannak. Bizonyos tekintetben tehát a két végét pozitívnak és negatívnak lehetne nevezni. Két ily rudat félköralakban meghajlítunk és oly módon állítunk össze, hogy az egyik pozitív vége a másik negatív végébe fogódzók és viszont, mint az a 13. ábrán (f)-nél látható, vagy pedig egyetlen ily rudat teljes kör alakjában hajlítunk meg és ennek két végét kapcsoljuk egymással a leírt módon, tehát egy két vagy egy helyen megosztott gyűrűt létesítünk. Ezt a gyűrűt egy két részből álló öntőformába helyezzük, pl. a 14., 15. és 10. ábrán látható formába, mely ábrákon a forma oldalnézetben és részleges függélyes metszetben, illetve a 14. ábra x—x vonala szerint metszve vízszintes metszetben, illetve fölülnézetben látható. A gyűrűt a formában oly módon helyezzük el, hogy a gyűrű és forma között egy egyenletes vastagságú szabad tér keletkezzék. Ez a (g) csavarok segélyével érhető el, (lásd a 15. ábrát), melyek a magot a (b) palást anyagával azonos anyagból készült (h) szögecsek közvetítésével támasztják alá. Ha ezt a gyűrű és a forma között keletkezett üres teret kiöntjiik, egy kívül telje-