15165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges testek hengerlésére szolgáló gyűrű előállítására

- 3 -sen zárt gyűrűalakú testet nyerünk, melynek alakja a 13. ábrán látható és mely alkalmas hengerjáratokon kihengerelhető. Az utolsó, a formában öntött palást a 11. ábrán látható külső (b) palásttal teljessen összeforr. A gyűrű előállítása másként is történhetik. A (d) magot folyasztott vasból, aczélból, vagy más alkalmas anyagból öntjük, vagy pedig folyasztott vasból vagy aczélból készült rudat az öntési hő fölhasználásával gyűrűalakban meghajlítunk. A rúd összeérő végeit vagy összekapcsoljuk valamely módon, vagy szabadon hagyjuk. A (d) gyűrűt ekkor a 14—16 ábrán látható megfelelő nagyságú formában valamely alacsonyabb hőmérsékletnél olvadó fémmel körül öntjük, illetve palásttal látjuk el és kihűlése után (c) agyag-, papir-, aszbesztréteggel stb. burkoljuk. Az így előállított testet egy valamivel nagyobb formába tesszük, az első (b) palástot öntjük, mely hengerlésnél vékony csövet. illetve üreges testet fog képezni és ezt így folytatjuk, míg egy kellő vastagságú gyűrűt nem nyerünk, melyet azután ki lehet hengerelni. Láthatjuk, hogy az először leírt eljárásnál az indifferens anyagból álló (c) rétegek fölöslegesek, minthogy ezen eljárásnál a nehezebben olvadó anyagból készült csövek előbb öntetnek, mint a könyen olvadó anyagból készült csövek, ellenben a másik eljárásnál, hol a nehezebben olvadó anyagot a könnyebben olvadó magra öntjük, eme (c) rétegek el nem maradhatnak, ha a különböző anyagok ötvöződését el akarjuk kerülni. Ha a gyűrűt teljesen kihengereltük, azt megfelelő hosszúságú darabokra vágjuk. Az először leírt eljárás szerint készült gyűrűnél kihengerlés után a metszést az (f) vonalnál végezzük (13 ábra), mely a kölső (b) paláston is fölismerhető, a második eljárás szerint készült gyűrűből hengerelt gyűrű tetszőleges helyen vágható el. Minthogy a gyűrű végtelen, magában zárt alak, a hengerlésnél a magot az összenyomott palást a hengerlés irányával ellentétes irányban tolja el, tehát körfolyamatra kényszeríti. f. i. a mag anyaga ama ponttól, hol a gyűrű a hengerek közé lép. az ellenkező pont fölé (tehát hol a gyűrű a hengerek közül kilép) hajtatik és így a gyűrűt képező üreges testek a mag anyaga által a hengerlés befejezte után ismét földuzzasztatnak, miáltal az üreges testek falai kihengereltetnek. Hogy ez a földuzzadás mily mértékben megy végbe, a hengerlésnél föllépő nyújtástól és így az üreges testek térfogat nagyobbodásától függ. Ha kör-, vagy közel körkeresztmetszetű csövek állítandók elő, a mag keresztmetszete ugyanabban a mértékben kisebbedik mintapalástok keresztmetszete, a folyós mag esetében a mag a molekulái az előbb leírt mozgást végzik. Oly gyűrűk, melyeknél a palástok sárgarézből, a magok pedig más könnyen olvadó fémből, pld. ólomból, ónból, antimonból készülnek, előzetesen kiizzítva hideg állapotban is hengerelhetek. Az (a d) magok keresztmetszete a (b) palástok falvastagságától függ, és az előállítandó végtermény méreteinek megfelelően sokféle módon változtatható. Ez a viszony ugyanis a hengerlés előtt és után ugyanaz, minthogy föl találót kísérletei arról győzték meg. hogy a keresztmetszet változása a hengerlés minden fázisában a munkadarab egész keresztmetszetében állandó. Ügyelni kell azonban arra, hogy a magok keresztmetszete a palástok keresztmetszetéhez viszonyítva túlságosan kicsi ne legyen, mert ellenkező esetben a hengerlés folyamata alatt a palástok egymással érintkezhetnének, vagy legalább észrevehető köz nem volna a palástok között. Az egyes (b) palástok anyaga különböző is lehet, így pld. az első vörösréz, a második aczél. a harmadik folyasztott vas stb. lehet, vagy két vagy több fémből lehetnek összeállítva. Lehet azonkívül a magot szénpor ésoxygéntartalmű föld. vagy só vagy oxyd keverékéből, általában oly anyagból készíteni, melyből gáz fejlődik. Ekkor a magban az anyagának oxyd tartalmának megfelelően