14985. lajstromszámú szabadalom • Újítások lőfegyvereken

keresztmetszet, a 25. ábra x2—x2 vonala szerint, a 29. ábra a 25. ábrához hasonló metszet, de a fegyver ismétlőfegyver gyanánt van beállítva és az elesattantásra elő van ké­szítve, a 30. ábra a 29. ábra xl—xl vonala szerint vett metszet fölülről nézve, a 31. ábra az elcsattantó emelőnek nagyobb méretben rajzolt perspektivikus képe. (A) a závárzatok, (Al) a töltőűr, (B) a záródugattyú, (P) az ütőszög, (p) az ütőszög­í'úgó, (b) és (bl) ismert szerkezetek, melyek a töltőiirben levő kilőtt töltényhüvelyt meg­fogják és kihúzzák és melyeket a závárzat működtet. (b3) a tölténykidobó ismert alakja. A záródugattyúnak egy (b2) válldarabja van, mely a závárzatok (a) válldarabjára fekszik, ha a záródugattyú a normális helyzetben van, továbbá egy villás (Bl) része, mely a (C) dudattyúvezetővel vau közvetlenül kap­csolva. Ez a vezető a (Cl) vezetéken csúszó (C) keretből áll, melynek fölső részén lévő hasítékában a (Bl) villa. (b7) csapjai és (b8) ütközője segélyével van vezetve. Eme részek a keretnek a (Cl) vezetékkel párhuzamos (c) részének, illetőleg a lejtős (cl) résznek als és fölső fölületén csúsznak. A (c cl) ré­szek a (c4) alapon a (c3) és (c2) oldalak segélyével vaunak alátámasztva. A (c4) alap a (Cl) vezetékben csúszik, mely a závár­zattokban kiválthatóan van elhelyezve és a mellső végén alkalmazott (c11) esepszögek segélyével, melyek a fegyver ágy kivágá­saiba fogódzanak és a hátsó végén alkal­mazott (c2) kilincs segélyével (9. ábra) van rögzítve. Ha a (C) vezető egészen elől és a záró­dugattyú a tokban van. (6. ábra) a záró­dugattyú (Bl) vége a vezető (c) részébe fogódzik. Ha a fegyvert elsütöttük, (9. ábra) a (C) vezető visszafelé való mozgása követ­keztében a záródugattyút a helyzetéből ki­téríti ; a záródugattyú hátsó vége annak következtében, hogy a (Bl) villa a vezető lejtős (cl) részével jön érintkezésbe, (14. ábra) lefelé mozog és csak ezután megy a záró­dugattyú hátrafelé (17. ábra). A vezető előre való mozgásánál a záró­dugattyút először a dugattyúvezetékbe tolja be, azután a záródugattyú annak következ­tében, hogy a (Bl) rész a (cl) részen fölfelé csúszik, a normális helyzetbe jut és a 6. áb­rán látható helyzetet foglalja el. A záródugatttyú vezetésére elől az (al) vezetékbe fogodzó (b4) csapok szolgálnak, hátul pedig az (a2) toldatok. A (C) vezető annak következtében, hogy a (c) része az (a3) léczekhez támaszkodik, a (Cl) vezeték­kel párhuzamosan vezettetik. A vezető to­vábbi előre mozgásánál a (b8) kiugrások a (blO) bemetszésekbe fogódzanak és a záró­dugattyút a megfelelő helyzetben tartják, míg a vezetékét el nem éri. Hogy a záró­dugattyú előre mozgásánál csak egy töltényt vigyen a töltőűrbe, az épen most leírt, a dugattyú hátsó vége és a vezető között lévő közvetlen kapcsolat által érjük el. A (C) vezetőt működtető fogantyút a ve­zető egy (D) karja képezi, a mely a závár­zattok egy hasítékában mozog; a fogantyú­nak egy kivágása van, melyen a vezetőn (t)-nél forgathatóan ágyalt (T) billentyű nyú­lik át. A fogantyúnak azonkívül még egy (d1) nyújtványa van, mely a (D) résztől indul ki, és mely a vezetővel való kapcso­lás helyével szemben fekszik; még pedig vagy oldalirányban nyúlik ki, mint az az 5. ábrán látható, vagy pedig, mint az elő­nyösebb és mint az a többi ábrákon ábrá­zolva van. lefelé. A két (D) és (dl) rész elől és hátul konkáv (d2 d3) fölületekkel van ellátva, a (dl) résznek egy (d4) nyílása van, mely a közepén el lehet választva egy keresztdarab által, mely a billentyű átveze­tésére szolgáló nyílás alsó részét határolja. A (Dl, rekesztőemelő a fogantyú mellső részének egy üregébe van ágyalva és egy (d6) karral ellátva, mely a (d8) rúgó hatása alatt a (d2) fölület fölött kiáll, továbbá (d7) karral bír, mely a (Cl) vezeték alsó részén lévő (c5) kivágásba fogódzik, (3 , 6., 15. és 21. ábra), ha a vezető egészen elől és a dugattyú a vezetékében van. Ez az emelő a vezetőt és fogantyúját, valamint a záró­dugattyút a závárzattokban rögzíti. A fogantyú egyenes irányban mozgatható,

Next

/
Oldalképek
Tartalom